Torgyán és a Fradi – 1999. április
www.median.hu 
2017. október 18. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
1999. április 30.

Torgyán és a Fradi – 1999. április

Felmérés sportról és politikáról

A bajnokság június 16-án fejeződött be. A bajnoki cím már hetekkel a záróforduló előtt eldőlt, a véghajrára csupán a kiesők kiléte maradt kétséges, de a futball iránt érdeklődők figyelme nemcsak emiatt fordult a pályán kívüli történések felé.

A bajnokságot végigkísérték a játékkal nem közvetlenül összefüggő jelenségek, a tavaszi idényre pedig rányomta a bélyegét két - legalábbis következményeit illetően - politikai jel-legű konfliktus. A Deutsch-Kovács vitának a közvéleményre és különösen a sportminiszter megítélésére gyakorolt kedvezőtlen hatásáról egy korábbi felmérésünk alapján számoltunk be (Népszava, 1999. április 17.). A labdarúgással összefüggő másik konfliktus az előbbinél is egyértelműbben politikai jellegűnek tekinthető. Deutsch Tamás és Torgyán József vitája a sportingatlanok kezelői jogáról talán a leglátványosabb belső feszültség a koalíció bő egyéves történetében. A konfliktust a szereplők politikai súlya mellett az emeli a személyes szint fölé, hogy három nagy budapesti futballklubban is kisgazda politikus tölti be a társadalmi elnöki tisztséget, így a sportingatlanok kezelői jogáról kialakult konfliktusban a fideszes sportminiszter szimbolikusan a kisgazdapárttal került szembe.
 
A legutóbbi választások óta érzékelhetően megnőtt a politikusok érdeklődése a foci iránt, ez azonban nem feltétlenül találkozik a polgárok ízlésével. Egyrészt azért, mert a közönség érdeklődése hosszabb ideje stabil: az érdeklődés mértékét kifejező százfokú mutató értéke (amely abban az esetben érné el maximumát, ha mindenki nagyon érdeklődne a foci iránt és abban az esetben lenne nulla, ha egyáltalán nem érdekelne senkit) a közepesnél kisebb érdeklődést tükröz: 34 pont, ami csaknem pontosan megegyezik az öt évvel ezelőtti adattal (37 pont). Másrészt, a megkérdezettek háromnegyede (74 százalék) úgy ítéli meg, hogy a politikusok túl sokat foglalkoznak a focival, és csupán 5 százalék tartana kívánatosnak a jelenleginél is nagyobb gondoskodást. Azoknak, akik szerint a politikusok túl sokat foglalkoznak a focival, döntő többsége (70 százalék), úgy véli, hogy ez a magyar labdarúgás egészére káros, és összességében is ez a leginkább elterjedt vélemény (lásd az 1. ábrát).

A foci politikai átszíneződése nemcsak a sportágnak nem válik hasznára, hanem úgy tűnik, a politikusok sem tudnak tőkét kovácsolni belőle. A magyar labdarúgás ügyével sokat foglalkozó politikusként Torgyán Józsefet említették a legtöbben (77 százalék), többen, mint Deutsch Tamást (69 százalék). A többség mindkettőjükről azt tartja, hogy számukra politikusként inkább káros, mint hasznos, hogy a focival foglalkoznak (lásd a 2. ábrát). Futballügyi tevékenységüket még azok körében is számottevően károsnak ítélik politikai karrierjükre nézve, akik egyébként szívesen látnák őket a jövőben fontos politikai szerepben (Torgyán támogatóinak 52 százaléka, Deutsch támogatóinak 35 százaléka szerint árt nekik az, hogy a focival foglalkoznak).

Pedig a futball első pillantásra a politikai előnyszerzés valóban ígéretes terepének tűnik: egyrészt mert még mindig ez a legnépszerűbb sportág, másrészt osztálysemleges, (Népszabadság, 1998. augusztus 29.), és minden más sportágnál nagyobb mértékben alkalmas a társadalmi identitás kifejezésére. Ami a csapatok ilyen értelemben vett értékét illeti, a Ferencváros kiemelkedik a mezőnyből. Minden negyedik felnőttnek van kedvenc első osztályú, tehát “PNB-s” csapata, a négyötödüknek fővárosi. A Ferencváros mondhatja magáénak messze a legtöbb szurkolót, háromszor annyit, mint az UTE, és ötször annyit, mint a Vasas. A klubok szurkolótábora egyébként némiképp átrendeződött az utóbbi hat évben, de a változás egyáltalán nem érintette a Fradi kiemelkedő pozícióját. Ez egyben azt is jelzi, hogy a Ferencváros rendelkezik a legstabilabb szurkolótáborral, a többieké nagymértékben függ az eredményességüktől (lásd a 3. ábrát). A Fradi “értékét” tovább növeli, hogy ennek a klubnak a támogatásában játszik a legkevésbé szerepet két olyan megosztásra alkalmas tényező, amelyek a magyar labdarúgás szerveződésében, és a szurkolói identitások kialakulásában egyébként meghatározók voltak: a területi vagy szakmai alapú közösség. A vidékiek közül ugyanannyian szurkolnak nekik, mint a budapestiek közül, ami más fővárosi csapatokról nem mondható el. A Fradi-drukkerség - Hadas Miklós és Karády Viktor (Replika, 1995. június) szerint - egyébként már a húszas évektől kezdve többet jelentett a csapat támogatásánál, a politikai orientációnak is fontos összetevőjévé vált: az alulról jövő, tisztességes, rendes magyar ember mintáját kínálta. Ez kezdetben a hidegen kalkuláló, üzleties és idegen gyökerű nagypolgárral áll szemben, majd a csapatok 40-es évek végén történt államosítását követően a kommunista hatalommal is. A Fradi elnöke ezeknek a sztereotípiáknak ad hangot, amikor kijelenti: “az FTC a nemzeté, a nemzet a Fradié”. Úgy tűnik, a pártelnök számításon kívül hagyja, hogy a mai viszonyokra nem húzhatók rá egyértelműen a korábbi sztereotípiák. Az ugyan igaz, hogy a Fradi-táborból az átlagnál többen szavaznak a kisgazdákra, és kevesebben az MSZP-re, és az SZDSZ-re, de a “zöldszívűek” egyharmada így is az előző koalíció valamelyik pártját támogatja (lásd az 1. táblát).

Torgyán József abban a tekintetben mindenképpen sikeresnek mondható, hogy a polgárok közel háromnegyede (73 százalék) tudja, hogy ő a Fradi elnöke - párttársai sportvezetői tevékenységéről lényegesen kevesebben  hallottak (30 és 14 százalék tudja, hogy az Újpest és a Kispest élén kisgazda politikus áll). A szerep politikusi megítélésére gyakorolt hatását azonban a jelek szerint nem jól mérte fel a pártelnök. A polgárok döntő többsége (80 százalék) ugyanis nem helyesli, hogy a klubokat (kisgazda) politikusok elnöklik. Torgyán népszerűsége egyébként minisztersége óta igen stabil, két hullámvölgytől eltekintve (lásd a 4. ábrát). A hullámvölgyek időben mindenképpen egybeesnek a Fradival kapcsolatos problémával, és áprilisban a közvetlen oksági összefüggés is kimutatható. A Fradi szurkolók összetűzése a rendőrökkel az Újpest-meccs előtt és után a futball iránt nem érdeklődők körében is ismertté vált: a felnőtt népesség 96 százaléka tudott az esetről, és 95 százalék látta az incidensről készült felvételeket. Emlékezetes, hogy a pártelnök elítélte a rendőrség fellépését, és ez megmaradt az emberekben (87 százalék emlékezett az esetre). A közvélemény azonban határozottan a rendőrök pártján áll: 85 százalék szerint indokolt volt a fellépésük. A semlegesek, illetve a futball iránt nem érdeklődők 83 százaléka, a nem Fradi-szurkolók 94 százaléka értett egyet a rendőrség akciójával, és a Fradi-drukkerek döntő többsége (82 százalék) is indokoltnak tartotta a beavatkozást.

Ugyanakkor a Fradi szempontjából többen ítélik előnyösnek, hogy Torgyán a klubelnök, mint ahányan károsnak tartják a tevékenységét. A politikus és a klub “egymásra találása” a közvélemény szerint tehát inkább az utóbbi számára tűnik hasznosnak (lásd a 2. táblát). A Fradi-drukkerek 44 százaléka szerint előnyös a klubnak Torgyán elnöksége, és azok közül is ugyanennyien vélekednek így, akik egy csapatnak sem szurkolnak. Ugyanakkor más csapatok szurkolói közül 59 százalék vélekedik így, és ez az összefüggés azt jelzi, hogy a kisgazda pártvezető klubelnöksége összességében inkább ellenérzéseket kelt, mert más klubok hívei és a futball iránt nem érdeklődők minden bizonnyal némi gyanakvással szemlélik Torgyán József tisztséghalmozását.




KAPCSOLÓDÓ TÁBLÁZATOK

1. táblázat

2. táblázat



Diagramok