Kevesebb szolidaritás, több igény az erős, osztogató államra
www.median.hu 
2018. október 17. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2010. január 22.

Kevesebb szolidaritás, több igény az erős, osztogató államra

Medián-gyorsfelmérés a nyugdíjakról

Nem népszerű a magyar közvéleményben az a nyugdíjmodell, ahol mindenki a befizetései alapján kapna nyugdíjat, ehelyett a többség maradna a mostani rendszernél – többek között ez derült ki a január közepén végzett 1000 fős telefonos felmérésünkből.

A gazdasági válság miatti aggodalom és az ellenséges hangulatú magyar közélet is szerepet játszhat abban, hogy a nyugdíjasok esetében gyengülni látszik a társadalmi szolidaritás. Legalábbis erre utal a Medián felmérése, amelyben a válaszadóknak két véglet között kellett választani: az államnak kötelessége mindenkinek nyugdíjat biztosítani vagy pedig aki nem fizetett járulékot, az nyugdíjat se kapjon. A felnőtt népesség jelentős része (42 százaléka) ebben az élére állított helyzetben az „aki nem dolgozik, ne is egyék” álláspontot támogatta, ami a magyar viszonyok esetében kevés szociális érzékenységről tanúskodik. Az ország egyes vidékein egész települések élnek segélyből, mert a közelben semmiféle munkalehetőség nincs, de a rendszerváltás óta sok példa akadt arra is, hogy a munkáltató a dolgozót annak tudta nélkül nem jelentette be és nem fizetett járulékokat utána vagy arra kényszerítette a munkavállalókat, hogy minimálbéren bejelentve dolgozzanak és fizetésük fennmaradó részét a szürke- vagy a feketegazdaságban fizette ki. Ebben a kérdésben egyébként érdekes módon nem okozott véleménykülönbséget sem az életkor, sem a gazdasági aktivitás. A képzettebbek viszont nagyobb arányban vallották, hogy csak az kapjon időskori ellátást, aki élete során járulékot is fizetett (1. ábra).
 
Ezek a vizsgálati eredmények utalnak az ország közelmúltban megromlott gazdasági és politikai közérzetére is. Nemzetközi felmérések már korábban is arra hívták fel a figyelmet, hogy a magyarok komolyan aggódnak az időskorukra gondolva, ám a Medián két évvel ezelőtti, a Népszabadság számára készült kutatása azt is megmutatta, hogy az emberek aggodalmát valamelyest enyhíti, hogy hisznek és számítanak a generációk közti segítségnyújtásra. Azaz szülők és gyerekek igyekeznek segíteni egymást anyagilag, a háztartás vezetésében vagy egyszerűen érzelmi-társas szempontból. Ezért is elgondolkodtató a mostani, erősen individualistának mondható eredmény, amely szerint tíz emberből négyen – legalábbis elmondásuk szerint – nem éreznek szolidaritást a saját vagy önhibájukon kívül nyomorgó, elesett idősek iránt.
 
Az államszocializmusnak a fejekben való továbbélését, a piaci viszonyokkal való sajátos keveredését mutatja viszont, hogy az emberek a nyugdíjrendszerben többnyire az erős és gondoskodó, akár erején felül is költekező államra vágynak. Azzal ugyan tisztában vannak a válaszadók, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszerre jelentős nyomást gyakorol a foglalkoztatottak Európában különösen alacsonynak számító aránya (a százfokú skálán 89 pontot ért el a probléma súlyossága), az idősek magas aránya (80 pont) és az alacsony gyerekszám (78 pont), illetve hogy a lakosság egészségi állapota miatt sem emelkedhet túl magasra a nyugdíjkorhatár (74 pont) (2. ábra). Ha például megvalósítanák a Fidesz egyik vezető politikusa által is felvetett – majd később megcáfolt – ötletet az úgynevezett svéd nyugdíjrendszert bevezetésére, az ENSZ adatai szerint az „átlagos magyar férfiak” nem mehetnének nyugdíjba, mert közülük senki sem érné meg a 70 éves korhatárt (az „átlagos nők” is éppen csak élvezhetnék a nyugdíjas éveket). Visszatérve az előző gondolathoz, amikor arról van szó, hogyan működjön a nyugdíjrendszer, az emberek többsége nem ért egyet azzal, hogy mindenki csak annyi nyugdíjat kapjon, amennyi járulékot befizetett, illetve hogy a nyugdíjkassza önfenntartó legyen. Tíz megkérdezettből hatan ugyanis azt mondták, egy nyugdíjrendszernek mindenki számára garantálnia kell a megélhetéshez szükséges minimális nyugdíjat függetlenül attól, hogy mennyi járulékot fizetett be élete során. És szinte ugyanennyien vélekednek úgy, hogy ha kevés a befizetett járulék, az államnak az adókból kell kipótolni a nyugdíjasok járandóságait. A Fidesz szavazói között általában magasabb azok aránya, akik a járandóság alapján, az adókból át nem csoportosítva fizetnék a nyugdíjakat. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a nagyobbik ellenzéki párt hívei körében a többieknél jóval kevesebben vannak a képzetlenek, akik általában kevesebb időskori ellátásra számíthatnak. De még a fideszesek több mint fele is a mostani rendszer mellett van, azaz a nyugdíj ne függjön a befizetésektől és az adók egy részét is a nyugdíjakra költse az állam (3. és 4. ábra).
 
A felmérésből nem derül ki ugyan, hogy az emberek mennyire tájékozottak az idén életbe lépett új nyugdíjszámítási szabályokról, a svéd modell mindenesetre megosztónak bizonyult: tíz emberből öt elutasítja, négy pedig támogatja. A fideszesek körében fordítottak ezek az arányok, ami arra utal, hogy a legnagyobb ellenzéki párt szavazóinak véleménye is erősen polarizált a kérdésben (5. ábra). A svéd modelltől egyébként kevésbé veszi el az emberek kedvét az, hogy aki kevés járulékot fizetett, annak alacsony lesz a nyugdíja (ennek szóba hozatala után 40-ről 23 százalékra csökkent a támogatók aránya); a legelrettentőbb hatása a nyugdíjkorhatár 70 évre emelésének lenne (40-ről 8 százalékra csökkent a támogatók aránya) (6. ábra). Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy ebben a kérdésben a svéd modellnek csak a hátrányai szerepeltek, az előnyei nem.
 
Arról egyébként, hogy a Fidesz kormányra kerülése esetén bevezetné a svéd modellt, a válaszadóknak valamivel kevesebb mint a fele, és a fideszeseknek is „csak” a fele hallott (7. ábra). A legtöbben (57 százalék) egyébként a mostani, adókból is támogatott nyugdíjrendszert választanák, míg azt, ahol mindenki a maga által befizetett járuléknak megfelelő nyugdíjat kapja, már jóval kevesebben (36 százalék). A Fidesz-tábor valamelyes elbizonytalanodására utal, hogy a párt szavazói pont fele-fele arányban támogatják a kétféle rendszert (8. ábra).
 
A felmérést 2010. január 12-én készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából az ország felnőtt népességét reprezentáló 1000, véletlenszerűen kiválasztott állampolgár telefonos megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú népesség településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően +/-2–6 százalék.




Ábrák