Hol a boldogság?
www.median.hu 
2017. szeptember 19. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2006. december 22.

Hol a boldogság?

Felmérés az örömforrásokról

Az emberek fele tartja magát boldognak (1. ábra), és a többségük úgy érzi, hogy nagyjából ugyanannyi öröme van az életben, mint másoknak (2. ábra). Többek között ez derül ki a Népszabadság számára készített felmérésünkből.

Bár a különböző nemzetközi vizsgálatok rendre azt mutatják, hogy a magyarok az élet legtöbb területével elégedetlenebbek a többi európainál, így karácsony előtt minden második megkérdezett mégiscsak boldognak mondta magát és csupán 7 százalékuk jelentette ki, hogy boldogtalan. Lehet persze, hogy a valóságban ennél rosszabb a helyzet, hiszen sokan lehetnek olyanok, akik nem szívesen osztják meg a bánatukat egy kérdezőbiztossal és ezért egy kicsit szépítenek a valódi érzéseiken. Ám ha feltételezzük, hogy az efféle lelki kozmetikázás mindenkire nagyjából egyforma mértékben jellemző, akkor az adatok alapján mégiscsak helyes választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy mi teszi boldoggá az embereket.
 
Például igaz-e az a mondás, hogy a pénz nem boldogít? A válasz elég összetett, és úgy tűnik, hogy a vonatkozó népi bölcsességek közül az esik közelebb a valósághoz, amelyik árnyaltabban fogalmaz: a pénz nem boldogít, csak a hiány boldogtalanít. Amikor a Medián kérdezőbiztosai arról kérdezték az embereket, hogy szerintük mi kell ahhoz, hogy valaki boldognak tartsa magát, akkor a legtöbben a jó egészséget és a kiegyensúlyozott családi életet említették. Az anyagi jólét csak ezek után következett, de így is minden második ember „beválasztotta” ezt a legfontosabb három feltétel közé (3. ábra). Viszont minél inkább a boldogság forrásának tartja valaki az anyagi jólétet, annál valószínűbb, hogy boldogtalan, ezzel szemben a harmonikus párkapcsolatot és a kiegyensúlyozott családi életet hangsúlyozók boldogabbak a többieknél. Az anyagi jólét iránti vágy ugyanis a jelek szerint nehezen kielégíthető: az átlagosnál szerényebb körülmények között élők ezt a többieknél jóval fontosabbnak tartják az életben, a jómódúak viszont már nem foglalkoznak vele és a jó emberi kapcsolatokat, a sikert és a karriert tartják a boldogság receptjének. Olyanok csak kevesen vannak, akik a családi vagy emberi kapcsolataikra panaszkodtak volna a kérdezőbiztosoknak, az anyagi helyzetükkel azonban csak kevesen elégedettek (4. ábra).
 
A pénz boldogító hatásával kapcsolatban persze végső soron mégiscsak az a döntő, hogy az emberek társadalmi jellemzői közül mi határozza meg leginkább azt, hogy boldognak tartják-e magukat vagy sem. Mivel az ilyen jellegű magyarázatoknál a számba vett magyarázó tényezők is összefüggnek egymással – az anyagi helyzet például az iskolai végzettséggel, a vallásosság meg például az életkorral – érdemes olyan statisztikai elemzést végeznünk, ami egyszerre veszi figyelembe a lehetséges tényezőket, és ennek alapján hirdet eredményt közöttük. Nos, úgy tűnik, hogy ha minden felmerülő társadalmi-demográfiai jellemzőt figyelembe veszünk, akkor egyértelműen a háztartás vagyoni helyzete határozza meg a leginkább azt, hogy ki mennyire boldog: minél vagyonosabb családban él valaki, annál valószínűbb, hogy boldognak tartja magát. (Az elemzés során a vagyoni helyzetet a sokszor becsapós és nem is mindenkire értelmezhető jövedelemi kérdések helyett a háztartás tartós vagyontárgyakkal való felszereltsége fejezte ki.) A második legfontosabb tényező az életkor: a fiatalok boldogabbnak tarják magukat az idősebbeknél. Ez nagyobb részben valószínűleg az öregedéssel együttjáró gondokkal, mindenek előtt az egészségi állapot romlásával magyarázható, de talán azzal is, hogy a mai fiatalok már nem a hetvenes-nyolcvanas évek panaszkultúrájára szocializálódtak. A harmadik szempont az, hogy valaki egyedül él-e vagy sem. Viszont a gyerek – bármilyen meglepő vagy akár kiábrándító legyen is – nem feltétlenül növeli a boldogságot. Önmagában nézve a gyereket nevelők valamivel boldogabbak, mint a többiek, de ha figyelembe vesszük, hogy egyúttal fiatalabbak is az átlagnál, akkor ez a hatás megszűnik, sőt az ellenkezőjébe fordul. (Elképzelhető, hogy e mögött a jelenség mögött is megélhetési problémák vannak, más felmérésekből ugyanis tudható, hogy a többgyerekes háztartások nagymértékben vannak kitéve a szegénység kockázatának.) Növeli viszont a megelégedettséget a vallásosság: azok, akik rendszeresen járnak templomba, a többieknél egy picit boldogabbnak érzik magukat.
 
A gyerekneveléssel kapcsolatos eredmények már csak azért is zavarba ejtők, mert amikor a kérdezőbiztosok arra kérték az embereket, hogy idézzék fel azt a legutóbbi esetet, amikor igazán nagy örömben volt részük, akkor a legtöbben (55 százalék) valamilyen családi eseményt említettek, amin belül minden második eset gyerekekhez kötődött. Ennél jóval kevesebben (13 százalék) említettek munkával vagy pénzzel kapcsolatos dolgokat. Érdekes, hogy mindössze 1 százalék volt azoknak az aránya, akik legutóbb valamilyen politikával összefüggő dolognak örültek igazán. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy az aktuálpolitika is lehet a boldogság vagy éppen a boldogtalanság forrása: ha minden más tényezőt zárójelbe teszünk, a kormánypárti szavazók lényegesen boldogabbnak mondták magukat, mint az ellenzékiek.
 
A felmérést 2006. december 1-je és 5-e között készítette a Medián az ország településszerkezetét tükröző közel 100 településen, 1200 18 éves és idősebb állampolgár személyes megkérdezésével. A mintavételből eredő kisebb torzulásokat a KSH adatai alapján súlyozással korrigálták, így a minta jól tükrözi a felnőtt lakosság tényleges összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően 3-5 százalék.




Ábrák