Digitális átállás
www.median.hu 
2017. szeptember 19. 
A MEDIÁN
Hírek, újdonságok
Politika
Gazdaság
Média
Társadalom
2007. január 16.

Internethasználat Magyarországon

A 14-70 éves népesség egyharmadának van valahol internet-hozzáférése: 62 százalékuknak egy, 35 százalékuknak kettő, 3 százalékuknak három helyen. A legtöbb internet-hozzáférés a válaszadók lakásában van.
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. május 25.

Digitális átállás

 

A műsorszórás digitális átállása a jelek szerint nem fogja teljesen felkészületlenül érni a fogyasztókat. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy a tévénézők egyharmada (35 százalék) úgy véli, hogy technikailag már most is elér valamilyen digitális szolgáltatást.

 
Az ismeretek ebben a tekintetben igencsak bizonytalanok, mert ha aszerint csoportosítjuk a válaszadókat, hogy melyik szolgáltatóval van szerződésük, körülbelül egytizedre tehető a digitális szolgáltatást igénybe vevők aránya: 9 százalék a két digitális szolgáltató (a DigiTV és a UPC Direct) ügyfeleinek aránya, és ehhez jöhet az egyébként 13 százaléknyi T-Kábel-ügyfélkör csak bizonytalanul becsülhető, de összességében 1-2 százalékot minden bizonnyal nem meghaladó része. Ami egyébként a vételi technikákat illeti, a válaszadók 59 százaléka kábelrendszerhez csatlakozik, és ezen a körön belül több mint egyharmadot tesz ki a UPC aránya. A sugárzott digitális szolgáltatás aránya 9-10 százalék, az IP-tévék súlya egyelőre alig kimutatható, a tévézők bő egynegyede (27 százalék) pedig egyénileg oldja meg a vételt (1. ábra). Ha tehát a szolgáltatók megnevezése alapján következtetünk a ténylegesen elérhető szolgáltatás jellegére, az ezekkel összevetett ismeretek a tévézők csupán kétharmadának esetében tekinthetők pontosnak: 61 százalék analóg technikát használ, és tisztában is van ezzel, 6 százalék pedig „tudatosan” használ digitálist. Az „analógosok” egyharmada, az összes tévénéző 30 százaléka azt hiszi, hogy digitális szolgáltatást használ, és a „digitálisok” körén belül is hasonló (az összes tévézőre vetítve 3-4 százalék) a tájékozatlanok aránya.
 
Ami a digitális szolgáltatások mibenlétének ismeretét illeti, a megkérdezettek 28 százaléka teljesen tájékozatlan, a többiek átlagosan két tényezőt említettek. A digitális technológia legismertebb jellemzői a jobb képminőség és a nagyobb csatornaszám: a kettő közül legalább az egyiket a tévénézők 57 százaléka említette, a tartalom egyéni igényekhez igazításának lehetőségei közül legalább az egyikre a közönség egynegyede utalt (2. ábra). Az ismeretek tekintetében a digitális szakadék más felmérésekből ismert jellemzői köszönnek vissza: a teljesen tájékozatlanoknak aránya nagyobb az idősebbek (különösen a 60 év felettiek), a képzetlenek, a nők és a vidékiek körében, és a kisebb a (30 évesnél) fiatalabbak, a legalább érettségizettek, a férfiak és a budapestiek körében (3. ábra).
 
A digitális szolgáltatás által kínált lehetőségek közül egyébként a jobb képminőség iránt a legnagyobb az igény, a csatornaszám növelését csak körülbelül feleannyien tartották nagyon fontosnak. A reklámelkerülés lehetősége a második, és a tartalom egyéni igényekhez igazításának két eleme is vonzóbb a csatornák mennyiségénél (4. ábra). Ez utóbbi jelentősége feltehetően azért sem kiemelkedő, mert a tévézők jelenleg sem használják ki a lehetőségeiket: átlagosan 8-9 csatornát néznek hetente legalább egyszer, miközben átlagosan 21 csatorna vételének lehetőségét ismerik (a ténylegesen fogható programok száma ennél minden bizonnyal nagyobb).
 
Az emberek kétharmada (64 százalék) szerint az országban már jelenleg is elérhető valamilyen módon digitális szolgáltatás. Ami a konkrét technikát illeti, a legtöbben a kábelt és a műholdat említették, de 29 százalék szerint a digitális tévéadás most is fogható „sugárzott módon, a lakáson belüli készülékkel, egyéni szobaantennával” (5. ábra).
 
A digitális átállás folyamatáról a válaszadók egyhatoda még találgatni sem próbált, de a többség (72 százalék) szerint fokozatosan megy végbe: „egy ideig a technikai váltás mellett hagyományosan is hozzáférhetőek lesznek a tévécsatornák”. Csupán 12 százalék számít arra, hogy „egyik pillanatról a másikra megváltozik a technika, és régi módon nem lehet fogni a csatornákat”. A válaszok ebben a tekintetben jelentős részben általános attitűdöt fejeznek ki, de az ismeretek tekintetében inkább elfedik a bizonytalanságot: például az utóbbi, radikális váltást valószínűsítő csoporton belül egyharmad (35 százalék) azoknak az aránya, akik szerint elvileg már most is elérhető sugárzott digitális adás – körülbelül ugyanannyi, mint azok körében, akik fokozatos átmenetre számítanak. A teljes átállás 2012-re tervezett időpontját egyébként a válaszadók 9 százaléka ismeri, 36 százalék ennél korábbi, 13 százalék pedig későbbi időpontot jelölt meg (42 százalék tippelni sem próbált).
 
 
A felmérést a Medián-Omnibusz keretében 2007. május 4-e és 8-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.




Ábrák