Jobbkövetők
www.median.hu 
2017. június 27. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 

A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

A szavazókorú népesség többsége kormányváltást akar, és az így gondolkodók abszolút többsége elfogadná Botkát miniszterelnöknek. Tíz nappal a miniszterelnök-jelöltet állító kongresszus előtt az MSZP megbízásából a Medián gyorsfelmérést végzett Botka László üzenetéről. 


Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan

Önök kérték



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2010. február 25.

Jobbkövetők

Növekvő szavazási hajlandóság, biztos Fidesz-előny, tovább erősödő Jobbik – ezek a legfontosabb eredményei a HVG számára februárban a szokásosnál nagyobb, 2400 fős mintán készített Medián-felmérésnek. Az új parlamentbe egyelőre csak három párt bejutása tűnik biztosnak.

A hónap elején hivatalosan is beindult választási kampány mintha máris felvillanyozó hatással lenne a választókra: februárban az egy hónappal korábbihoz képest 7 százalékponttal megugrott azok aránya, akik azt állítják, hogy a tavaszi országgyűlési választáson biztosan elmennek szavazni (a növekedést részben az is magyarázhatja, hogy januárban még egy „jövő vasárnapi” választásra, most viszont már a tényleges áprilisira vonatkozott a kérdés). Ebből még könnyen lehet a négy évvel ezelőttihez nagyon hasonló tényleges részvétel, hiszen 2006 februárjában ‑ nagyjából ugyanennyivel az akkori választás előtt ‑ a Medián 52 százalékos arányt mért (a tényleges részvétel a legutóbbi országgyűlési választások első fordulójában 67,8 százalék volt).
 
A mostani aktivizálódás minden társadalmi-demográfiai csoportban nagyjából egyenletes – bár például a kistelepüléseken, ahol korábban kimagasló volt a részvételi hajlandóság, most már alig változott. A legnagyobb elmozdulás a 30 év alattiak körében figyelhető meg (40-ről 50 százalékra), de a szavazási kedv ebben a korcsoportban még így is elmarad a középkorúakétól és nagyjából megegyezik a legidősebbekével. 
 
Részben épp a fiatalok körében fokozódó aktivitás lehet a magyarázata a Jobbik erősödésének. A radikális jobboldali párt a teljes szavazókorú népesség körében 2, a „biztos” szavazók körében 4, a választani tudó biztos szavazók körében pedig 5 százalékponttal növelte a támogatottságát egyetlen hónap alatt. A növekedés minden korcsoportban megfigyelhető, ám a 30-39 évesek körében eléri a 4, a 30 évesnél fiatalabbak körében a 8 százalékpontot, és ezzel a 40 alatti választói csoportban az MSZP elé kerülve egyértelműen a második legerősebb párt. 40 és 50 között lényegében kiegyenlített a két párt versenyfutása, míg 50 fölött az MSZP biztosan tartja a második helyet, ám a Fideszt még csak megszorítani sem tudja (1. és 2. ábra).
 
Változatlanul nagyon élesek a szavazótáborok között húzódó generációs törésvonalak: a Jobbik-szimpatizánsok átlagéletkora 39 év, az MSZP-seké 55 év, míg a fideszesek 45 éve nagyjából megegyezik a magyar átlagszavazó életkorával. A mostani, nagyobb mintán készült felmérés alkalmas részletesebb földrajzi elemzésre is – a szavazási térképen tisztán kirajzolódik a Jobbik átlagosnál jóval nagyobb támogatottsága az észak-magyarországi régióban (3. ábra).
 
Szavazótábora elöregedésén túl figyelemreméltó, hogy ma már az MSZP számít a legellenszenvesebb pártnak, a „biztos szavazók” jó kétharmada állítja, hogy semmiképp sem szavazna rá. A Jobbikot korántsem övezi ilyen széleskörű antipátia: sokkal kevesebben mondanak rá egyértelmű nemet, mint annak idején, „fénykorában” a MIÉP-re, vagy akár jelenleg az MDF-re, amely pedig hosszú éveken át a legkevésbé elutasított pártnak számított. Ma már ez utóbbi szerepet – mindössze egyötödnyi negatív vokssal – a Fidesz tölti be.
 
A három biztos bejutónak látszón kívül a parlamentbe kerülésért ringbe szálló további pártoknak a kampány beindultával, az ajánlócédulákért folytatott küzdelem közepette sem sikerült megvetniük a lábukat az 5 százalékos küszöb közelében: egyelőre az MDF-nek és az LMP-nek is be kell érnie 1-2 százalékos támogatottsággal. Nagy kérdés, hogy a már elkötelezett szavazókon túl mekkora tartalékra számíthatnak a jobb eredményben reménykedő pártok. A politikusok szívesen hangoztatják, hogy számítanak a sok bizonytalan szavazó voksaira, de a felmérési adatok nem igazán támasztják alá optimizmusukat. Igaz, a teljes szavazókorú népesség 30 százalékának – közel 2 és fél millió állampolgárnak ‑ nincs bevallott pártkötődése, ezeknek azonban csak jóval kevesebb mint a feléről feltételezhető, hogy esetleg elmegy szavazni.  Az úgynevezett bizonytalanok közel fele (14 százalék) egyáltalán nem bizonytalankodik, hiszen biztosra veszi, hogy nem fog szavazni. 9 százalékra tehető azoknak az aránya, akik feltehetően valóban hezitálnak („nem tudom”-mal válaszoltak a kérdésre), míg további 7 százalék egyszerűen nem adott választ (4. ábra).
 
Az „igazság pillanatához” közeledve korántsem mindegy, hogy ezek a szavazók a későbbiekben leginkább mely pártok táborát erősíthetik. Az ő „titkos” kötődéseiket leginkább azok alapján a válaszok alapján tudjuk megbecsülni, amellyel a kérdezettek egy 1-től 7-ig tartó skálán osztályozták a pártokat aszerint, milyen valószínűséggel szavaznának egyikre vagy másikra. Úgy tűnik, az összes választó körülbelül 5 százalékának van olyan kedvenc pártja, amelyik valamennyi riválisánál jobb „osztályzatot” kapott. 2002-ben az így azonosítható hezitáló szavazók többsége az MSZP-vel szimpatizált, ami akkor a listás győzelemhez segítette a szocialistákat. Akárcsak 2006-ban, ennek a párt nélküli közönségnek most sincs egyértelmű favoritja, de abban a bizonytalan valószínűségű esetben, ha ez a közel 400 ezer szavazó végül tényleg elmenne szavazni, akkor az leginkább az MSZP pozícióit javítaná, ugyanis körülbelül egyharmadukhoz a baloldali párt áll a legközelebb. Ezeket a hezitáló szavazókat egyébként leginkább a budapestiek között találjuk. Mint emlékezetes, a parlamenti választási részvétel a fővárosban mindig jócskán meghaladta az országos átlagot és ott szerepelt a legjobban a mára jócskán megfogyatkozott táború MSZP és SZDSZ.
 
Ami a politikusokat illeti, februárban Mesterházy Attila és Vona Gábor ismertségének látványos emelkedése az egyik, az MDF két vezetőjének népszerűségvesztése a másik fontos fejlemény. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje ott van a legismertebb politikusok mezőnyében, a népszerűséget tekintve azonban legfeljebb a középmezőnyhöz sorolható. A Jobbik vezetője annak ellenére van jóval előrébb a népszerűségi listán, hogy pártja támogatottsága azért továbbra sem éri be a szocialistákét. Ennek az a fő oka, hogy Vona Gábort a Fidesz-szavazók szűk egyötöde is rokonszenvesnek tartja, míg Mesterházy csak a saját pártja szavazótáborában számíthat jelentős arányú támogatásra.
 
Január óta három politikus népszerűsége csökkent a statisztikai hibahatárnál nagyobb mértékben. Dávid Ibolya és Herényi Károly esetében a visszaesés bizonyára az MDF és az SZDSZ között alakuló együttműködés zavaraival is magyarázható. A párt listavezetője, Bokros Lajos szintén nem tartozik a népszerű politikusok közé, bár őt az MDF-szavazók mellett az MSZP-szavazók fele is kedveli. A listavezetők közül hiányzik az LMP prominense, Schiffer András, aki mérsékelt (32 százalékos) ismertsége miatt nem szerepel a Medián politikuslistáján. A hónap másik vesztese a Fidesz-alelnök Varga Mihály, aki feltehetően a pártja általa kiszivárogtatott nyugdíjelképzeléseivel kapcsolatos kampánycsaták miatt veszített népszerűségéből.
 
A felmérést 2010. február 5-e és 9-e, majd február 12-e és 16-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott, ezúttal összesen 2400 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 
 
POLITIKUSOK ISMERTSÉGE ÉS NÉPSZERŰSÉGE*
százalék
  

ismertség
népszerűség

jan
feb.
változás
jan.
feb.
változás
Sólyom László
96
96
0
56
56
0
Orbán Viktor
99
100
+1
54
55
+1
Pokorni Zoltán
90
92
+2
49
51
+2
Kósa Lajos
82
85
+3
50
51
+1
Navracsics Tibor
86
86
0
41
45
+4
Varga Mihály
64
65
+1
48
44
-4
Pelczné Gáll Ildikó
67
68
+1
36
37
+1
Semjén Zsolt
66
65
-1
33
35
+2
Szili Katalin
94
95
+1
37
34
-3
Vona Gábor
64
74
+10
30
32
+2
Kövér László
83
86
+3
28
31
+3
Gráf József
65
66
+1
31
29
-2
Kiss Péter
71
73
+2
25
25
0
Dávid Ibolya
98
98
0
30
24
-6
Mesterházy Attila
84
90
+6
27
24
-3
Bajnai Gordon
99
99
0
23
23
0
Bokros Lajos
-
97
-
-
23
-
Szekeres Imre
75
75
0
19
19
0
Lendvai Ildikó
94
96
+2
20
18
-2
Oszkó Péter
75
76
+1
19
18
-1
Hiller István
80
80
0
18
16
-2
Herényi Károly
71
73
+2
22
15
-7
Demszky Gábor
97
98
+1
15
13
-2
Retkes Attila
56
62
+6
12
13
+1
Kóka János
91
91
0
13
10
-3
 
 
*Az adott politikust ismerők körében. A népszerűséget a kutatók azzal a kérdéssel mérték, hogy a válaszadó „a következő években szívesen látná-e fontos politikai szerepben" az adott politikust. A népszerűség változása Dávid Ibolya és Herényi Károly esetében szignifikáns, vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik




Ábrák