Jobb félni?
www.median.hu 
2017. április 25. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

A helyzet változatlan

Nem történt drámai változás a pártok erőviszonyaiban, bár kisebb elmozdulások kiolvashatók a hvg-ben nyilvánosságra hozott idei első felmérésünkből.
 

Begyűjtőpárt

A 2015-ös év politikai folyamataiból egyértelműen a Fidesz és személyesen Orbán Viktor került ki győztesen – állapította meg a HVG számára készített friss Medián-elemzés.
 


Menekültválság: Fidesz fel, Jobbik le

A politikai tájékozódás forrásai Magyarországon

Bizalmitőke-vesztés



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2015. október 07.

Jobb félni?

Medián-felmérés a menekültválságról

Mint az várható volt, a korábban nem tapasztalt méretű migrációs hullám erőteljes hatással van a magyar lakosság idegenekkel és bevándorlással kapcsolatos nézeteire, egyszersmind a választási preferenciákra is. Míg 2015 előtt a bevándorlást a magyarok nem sorolták a legégetőbb társadalmi problémák közé, a helyzet már májusra megváltozott, amikor az Eurobarométer felmérése szerint a magyar válaszadók az EU és Magyarország legfontosabb kihívásai egyikeként említették a migrációt. A kutatás a migránsokkal szemben erősebb távolságtartásról tanúskodik, mint amit a többi európai országban mértek, ám a némileg hasonló helyzetben lévő Görögországénál és Olaszországénál a magyarországi elutasítás mégis mérsékeltebb. A mostani adatok azonban a friss nemzetközi adatok hiánya és a migrációs válság súlyosbodása miatt sem összevethetőek más országokéival.

A Medián szeptember közepén készült közvélemény-kutatásából is az derül ki, hogy a magyar társadalom mostanra minden más témát felülíró problémaként tekint a menekültügyre. Ami a tájékozottságot illeti, a témával természetesen szinte mindenki találkozott a sajtóban, ám a beérkező menedékkérők számával csak kevesen voltak tisztában. Az adatfelvétel időpontjában a rendőrség adatai 220 ezer határátlépőről szóltak, de mivel ez csak a felderített esetek száma, ezért 150 ezer és félmillió között minden becslést nagyságrendileg helyesnek fogadtunk el.
 
Még így is csak az emberek alig több, mint egyharmada adott a megfelelő intervallumba eső számot, a tévedések többsége alulbecslésből fakadt. (1. ábra) A jelenleg is Magyarországon tartózkodó menekültek számát illetően viszont a többségnél erős felülbecslés volt tapasztalható. A táborokban csak néhány ezren vannak, még az éppen úton lévőkkel együtt sem valószínű, hogy a felmérés időszakában az itt tartózkodó menekültek száma meghaladta volna a tízezret (többségük egyből továbbmegy Ausztriába). Csak a válaszadók 17 százaléka adott 10 ezer fő alatti becslést, ám mivel a pontos számot senki sem tudhatja, ezért – jóindulattal – még a 10 és 50 ezer közötti becslést is nagyságrendileg helyesnek tekinthetjük, de még így is csak minden második válasz kerül a megfelelő intervallumba. (2. ábra) A lakosság bő egynegyede sokszorosan felülbecsülte a számot, további egynegyede pedig saját bevallása szerint sem tudta azt. Mindössze 20 százalékuk tudott mindkét kérdésre nagyságrendileg helyes választ adni.
 
A tájékozottság másik mutatójaként a pártok álláspontjának szubjektív ismerete kínálkozik. A Fideszt kivéve az összes párt megoldási javaslatairól csak egy kisebbség gondolja azt, hogy ismeri. (3. ábra) Talán meglepő, hogy még a kérdésre nagy hangsúlyt helyező Jobbik álláspontjáról is csak minden harmadik válaszadó hiszi azt, hogy tisztában van vele. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az alacsony százalékarányokat éppúgy magyarázhatja a pártok mérsékelt ismertsége, csekély médiafelülete, átfogó és közérthető javaslataik hiánya, mint a válaszadók hiányos tájékozottsága.
 
A magyar társadalomban az utóbbi egy évben jelentősen erősödött a migránsokkal szembeni távolságtartás, mégpedig úgy, hogy közben általában véve nem váltak intoleránsabbá az emberek, a zsidók és a homoszexuálisok elutasítottsága például minimálisan csökkent is. (4. ábra) A színesbőrűek számának korlátozása mögött is valószínűleg inkább a migránsoktól való félelem áll, mintsem a bőrszín alapján történő megkülönböztetés rasszista igénye.
 
A kormány tevékenységével való elégedettséget számos indikátor bizonyította. Már a Fidesz népszerűségének növekedését is nehéz lenne mással, mint a menekültválság kezelésével magyarázni, a kormány bizalmi indexének emelkedése is ezt valószínűsíti (a májusi 36-ról 43 százalékra nőtt a mutató, a rendőrségbe vetett bizalom még ennél is látványosabban, 59-ről 70 pontra-re emelkedett). Ám talán még ezeknél is szemléletesebben demonstrálja a kormánypárti ügybirtoklást az egyes pártok megoldási javaslatainak megítélése. (5. ábra) A Fidesz a támogatottságát messze felülmúló elismertséget kapott a bevándorlási kérdésben, a többi társadalmi probléma megoldásában viszont kevesebben látják hitelesnek, mint ahányan rá szavaznának. A baloldali ellenzék gyengeségét mutatja, hogy egyedül a Jobbik képes hasonló ügybirtoklásra, mégpedig a cigányság és a többségi társadalom konfliktusának témájában. Jelentős relatív többség egy közvetlenebbül megfogalmazott kérdésre válaszolván is kifejezte a kormánnyal való elégedettségét és az ellenzékkel szembeni elégedetlenségét. (6. ábra)
 
A rendőrség munkáját pozitívan értékeli a társadalom, ahogy a civilek megítélése is kedvező. A többi intézmény és ország megítélése inkább megosztó, de még a kormányé is pozitív. A magyar kormány már az adatfelvétel időpontjában is konfliktusban állt a német és osztrák kancellárral, ráadásul a két ország menekültek iránt empatikus hozzáállása is jelentősen eltér a hazai közvéleményétől. Az Egyesült Államok viszont szinte teljesen kimaradt a témával kapcsolatos médianyilvánosságból, és ennek fényében kifejezetten meglepő a két németajkú ország vegyes és Amerika egyöntetűen negatív megítélése. Ezek az adatok arra is rávilágítanak, hogy még a dominánsan egyirányú politikai propaganda hatása sem teljesen kiszámítható, előrejelezhető. A lakosság többsége valószínűleg hajlamos minden nemzetközi problémáért, így a menekültválság kialakulásáért és elégtelen kezeléséért is az Egyesült Államokat és az Európai Uniót hibáztatni. A Jobbik a támogatottságához képest jó közepes értékelést könyvelhet el, de ahhoz képest gyengét, hogy – mint a későbbiekben látni fogjuk – az állampolgárok jó része szimpatizál a menekültekkel szembeni kemény fellépéssel. A pápa viszont nem feltétlenül menekülteket gyámolító álláspontja, hanem inkább az általános tekintélye miatt kaphatott magasabb értékeket, mint a magyar katolikus egyház.
 
A magyar társadalomban elterjedt erős félelmet nagyon jól illusztrálja az az adat, hogy a megkérdezettek 58 százaléka szerint a menekültek “általában inkább erőszakosak és követelődzőek”, míg a másik válaszlehetőséget (“általában inkább békések és együttműködőek”) csak 42 százalékuk választotta. (11. ábra) (A felmérés terepmunkájára még éppen a röszkei összecsapás előtt került sor.) Szintén 58 százalék gondolja úgy, hogy a menekültek nem tartják tiszteletben törvényeinket és szokásainkat, és (ötfokú skálán) csak 19 százalék helyezkedett az ellenkező álláspontra. Enyhe többség, 52 százalék szerint „elég valószínű”, vagy „nagyon valószínű”, az, hogy „a muszlimok előbb-utóbb többségbe kerülnek Európában és ránk kényszerítik a vallásukat és kultúrájukat” míg az „egyáltalán nem valószínű” és „nem túl valószínű” opciót összesen 48 százalék választotta.
 
Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a menekültek iránti empátia, a velük való szolidaritás kiveszett volna az állampolgárokból, hiszen kétharmaduk (65 százalék) szerint emberségesen kell bánni a menedéket kérőkkel, miközben csak 9 százalékuk utasította el ezt az álláspontot (7. ábra) – bár az már ízlés dolga, hogy ezt az arányt mennyire tartjuk megnyugtatónak. Mint a 6. ábrában láthattuk, a civil szervezetek munkáját is elismeri az emberek többsége, ugyanakkor 54 százalékuk szerint a menekültek ellátásában megfelelő a munkamegosztás a kormány és a civilek között, tehát a többség valószínűleg nem elsősorban a kormány, hanem az önkéntes segítők “feladatának” tekinti az ellátást. Csak minden harmadik válaszadó érezte úgy, hogy a civilek végzik el azt, amit a kormánynak kellene, a maradék 13 százalék viszont amondó volt, hogy a civilek “csak a feszültséget növelik azzal, hogy feleslegesen beavatkoznak abba, ami a kormány feladata”.
 
A domináns érzés egyértelműen a félelem, ugyanis a legnagyobb konszenzus nem az együttérző állításokat övezte, hanem azokat, amelyek szerint a migránsok egészségügyi kockázatot és terrorveszélyt jelentenek (7. ábra). Mindössze a megkérdezettek 13 százalék gondolja úgy, hogy Magyarországnak előnyére válna, ha befogadná a menekülteket. Viszonylag széles egyetértés mutatkozik az illegális határátlépést börtönbüntetéssel sújtó törvény mögött is.
 
Összefoglalóan megállapítható, hogy az adatok a rendőrség túlnyomóan pozitív és a kormány mérsékelten pozitív megítélését támasztják alá, ugyanakkor ez utóbbinak némileg ellentmond az, hogy erős többség van a kormány késedelmes reakcióját kárhoztató kijelentés mögött is. Az is látszik, hogy a konkrét megoldási javaslatok megosztják a közvéleményt: azzal még viszonylag sokan egyetértenek, hogy nem Magyarországnak, hanem elsősorban Németországnak kellene befogadnia a menekülteket, ám a német kancellár és a Bizottság által javasolt kvótarendszer már majdnem ugyanannyi válaszadó tetszését nyerte el, mint ahányét nem - miközben ebben a kérdésben a bizonytalanok aránya magasabb az átlagnál.
 
A menekültáradattal kapcsolatos hatósági teendők tekintetében tanácstalannak mutatkozott az állampolgárok jó része. Három felkínált, egymással szembeállított megoldás nagyjából azonos mértékű támogatást kapott. (8. ábra)
 
Teljes konszenzusról nem beszélhetünk ugyan, de széles egyetértés övezi a kormány szimbolikus és praktikus szempontból is legfontosabb döntését, a kerítés építését, kétharmad támogatja azt, egyharmad pedig ellenzi.
 
A fenti kérdések – beleértve a kerítés építésére vonatkozót – elutasítása vagy helyeslése szinte teljesen független a válaszadók társadalmi hovatartozásától: nem, lakóhely, vallásosság, iskolai végzettség, anyagi helyzet és életkor szerint sincsenek szignifikáns különbségek a válaszok mintázatában. Jelentős eltérések tapasztalhatók viszont pártpreferencia szerinti bontásban. (9. ábra)
 
Az állításban benne volt, hogy a kormány építteti a kerítést, így nem meglepő, hogy a legnagyobb arányban a kormánypárti szavazók értettek egyet a döntéssel. Ha a Fideszt és a Jobbikot felcseréljük, akkor hasonló sorrendet kapunk, mint amit a többi kérdés esetében láthatunk: a skála a migránsokkal szemben leghevesebb ellenérzéseket tápláló jobbikosoktól indul, majd a hozzájuk közel eső Fideszen át jönnek a centrumban a bizonytalanok, az LMP és az MSZP szavazói, végül a migránspárti liberális DK-Együtt-PM-Liberálisok-MOMA blokk következik (a kis létszámú szavazói csoportok válaszmegoszlásait már csak pártjaik sok tekintetben hasonló álláspontja miatt is a további elemzésben összevontan közöljük).
 
A menekültekkel szembeni távolságtartás igen erős a „bizonytalanok”, az MSZP és többnyire az LMP közönségében is. Néhány kérdésben közelebb állnak a Jobbikhoz és a Fideszhez, mint a menekültpárti blokkhoz. Ez az LMP táborának további változását, a baloldaltól való eltávolodását mutatja, az MSZP esetében pedig a viszonylag nagyobb szavazóbázis sokfélesége és a határozott, karakteres kiállás hiánya eredményezhetett ilyen mutatókat. Különösen Gyurcsány Ferenc fellépéseivel, és talán ezek között is elsősorban a szimbolikusan erős menekült-befogadásával szemben kirívó az MSZP–sek „óvatossága”.
Ugyanakkor az is egyértelműen kirajzolódik a válaszokból, hogy a pártok közötti imént bemutatott sorrend csak akkor érvényesül, amikor érzelmekre, általános viszonyulásra irányulnak a kérdések. Amikor konkrét megoldásokról van szó, akkor mindegyik tábor megosztott, nincs olyan erős összefüggés pártpreferencia szerint, mint a fenti esetekben.
 
Hann Endre - Róna Dániel
 
A felmérést 2015. szeptember 11-e és 15-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára a teljes mintában a válaszok megoszlásától függően legfeljebb ±3. kisebb mintarészek elemzése során azonban ennél valamivel magasabb is lehet.






Ábra