Továbbra is biztos Fidesz-előny
www.median.hu 
2017. augusztus 17. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. július 25.

Továbbra is biztos Fidesz-előny

Szilárdan tartja vezető helyét a Fidesz, és ráadásul a kormánypártok szimpatizánsai sokkal kevésbé biztosak abban, hogy egyáltalán elmennének-e szavazni. Így foglalható össze a HVG megbízásából készült júliusi elemzésünk.

 
Hónapok óta kisebb-nagyobb ingadozás figyelhető meg a két nagy párt támogatottsága közötti különbségben, ez azonban nem érinti a lényeget: a Fidesz gyakorlatilag egy éve biztosan vezet az immár történelmi mélyponton lévő MSZP előtt (1. ábra). Kétségtelen, ha a teljes népességre vetítve vizsgáljuk a szavazási szándékok alakulását, láthatunk a mostaninál nagyobb különbséget is (idén márciusban 43:21 volt a Fidesz és az MSZP közötti verseny állása, most pedig „csak” 38:21 ez az arány, a vezető kormánypárt (és koalíciós partnere) helyzetét azonban az teszi igazán nehézzé, hogy meglévő támogatóik „harci morálja” is meglehetősen gyenge lábakon áll. A Fidesz-szimpatizánsok 72 százalékával szemben az MSZP potenciális támogatóinak csak 62 százaléka mondja, hogy egy közeljövőben megtartandó választáson biztosan részt venne. Az ellenzékiek kiemelkedő aktivitása alighanem a beígért népszavazás mozgósító hatásával is magyarázható: ha „most vasárnap” kerülne sor a referendumra, arra – állításuk szerint – a fideszesek 77 százaléka menne el, miközben az MSZP-seknek csak 33 százaléka nyilatkozik így. Egyébként a teljes népességre vetített 48 százalékos népszavazási részvételi hajlandóság annak ellenére is elmarad a parlamenti választásétól, hogy az a szám az elmúlt negyedév során 6 százalékponttal növekedett.
 
A parlamenti választásra vonatkozó részvételi szándékban is mutatkozó nagy különbség magyarázza, hogy a választani tudó „biztos” szavazók körében különösen szélesre nyílt az olló, és a Medián felméréseinek történetében először a Fideszre szavazók aránya több mint kétszerese az MSZP-re szavazókénak (2. ábra). Ez persze statisztikai értelemben a legbizonytalanabb adat, hiszen ilyen, viszonylag kis népességcsoport esetén a hibahatár jelentősen megnő. Ebben a hónapban pedig különösen kevés állampolgárról mondható el, hogy határozott pártpreferenciával rendelkezne: a választások óta még egyetlen Medián-felmérésben sem volt ennyire magas – 31 százalékos – a „bizonytalan”, vagy pontosabb kifejezéssel pártnélküli válaszadók aránya. Az adatok jól igazolják azt a kézenfekvő feltevést, hogy az elbizonytalanodás elsősorban az MSZP korábbi híveinél mutatkozik. A magukat baloldalra soroló válaszadók körében kétszerannyi a pártnélküliek aránya, mint a jobboldali öndefiníciójúak körében, sőt ha a tavalyi MSZP-szavazókat hasonlítjuk össze a tavalyi Fidesz-KDNP szavazókkal, az előbbiek körében ötszörös a jelenleg pártpreferencia nélküliek aránya. Ezek az elbizonytalanodott baloldali szavazók persze a döntő pillanatban nagy eséllyel visszatalálnának korábbi választott pártjukhoz: ha a ma pártnélküliek mégis szavaznának, a legnagyobb valószínűséggel az MSZP-re adnák a voksukat.
 
A politikai erőviszonyok hónapok óta alig változó felszíne alatt jelentős változások mentek végbe a lakosság gazdasági közhangulatában. Épp egy éve volt, amikor a megszorítások bejelentését követően soha nem látott mélységbe zuhantak a gazdasági közérzet mérőszámai, főleg a háztartások pénzügyi helyzetére vonatkozó várakozások. A lét és a tudat szövevényes kapcsolatára utal, hogy az intézkedések életbelépése után nem lett borúlátóbb a közvélemény, sőt lassan elkezdtek felfelé evickélni a mutatók. Bár az ország gazdasági közelmúltját nagyjából ugyanolyan rossznak látja a közvélemény, mint tavaly ilyenkor, a háztartások lehetőségeit illetően oldódott a pesszimizmus: egy évvel ezelőtt az emberek szűk háromnegyede, most már „csak” valamivel több, mint fele számít a pénzügyi helyzete rosszabbodására. Így a megszorítások bejelentése óta most júliusban a legkevésbé pesszimista a gazdasági közhangulat, bár a helyzetük rosszabbodását valószínűsítők aránya így is 10 százalékkal nagyobb, mint az előző parlamenti ciklus legpesszimistább hónapjában, 2004 januárjában. További újdonság, hogy a jelek szerint kezd egymásra hasonlítani a kormánypárti és az ellenzéki szavazók gazdasági helyzetértékelése: bár az utóbbiak most is sokkal rosszabbnak ítélik az állapotokat, az elmúlt néhány hónapban bekövetkezett javulás főleg az ő hangulatváltozásuknak tulajdonítható. A javuló gazdasági közhangulat azonban nemcsak a pártpreferenciákra, de az általános helyzetértékelésre sem nyomja rá a bélyegét. Hónapok óta szinte változatlan többség (júliusban 72 százalék) véli úgy, hogy az országban „rossz irányba mennek a dolgok”, és csak a megkérdezettek egyötöde (most pontosan 20 százalék) mondja ennek az ellenkezőjét.
 
Akárcsak a pártpreferenciákban, a politikusok népszerűségi listáján is hónapok óta a lényegében változatlan erőviszonyok jellemzik a helyzetet. Júliusban a legfeltűnőbb kivétel Fodor Gábor, akinek tetszési indexe a hibahatárt messze meghaladó mértékben javult. Nyilvánvaló, hogy a nemrég kinevezett környezetvédelmi és vízügyi miniszternek új szerepkörében sokkal több lehetősége van megmutatnia magát, de kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben élt is az adódó alkalommal. Népszerűség-növekedése aligha független a Rába szennyeződése kapcsán nyújtott határozott fellépésétől. Figyelemre méltó, hogy a Fodor megítélésében tapasztalt változás (amely jórészt az utóbbi hónapban ment végbe) a kormánypárti és az ellenzéki szavazóknál egyaránt kimutatható, de az utóbbiak körében különösen nagy mértékű.
 
Annak ellenére, hogy ismét listavezető, Sólyom László köztársasági elnök megítélését viszont növekvő megosztottság jellemzi. Az elmúlt hetekben több olyan intézkedése volt (lásd: A köztársasági elnök megítélése), amelyek következtében júniusról júliusra 5 ponttal romlott a népszerűségi mutatója, és ez szinte teljes mértékben abból adódik, hogy a kormánypárti szavazók róla alkotott véleménye tovább romlott.
 
A felmérést a Medián-Omnibusz keretében 2007. július 6-a és 10-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén mindig más és más véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 
 Politikusok* ismertségének és népszerűségének** változása - százalék
ismertség
népszerűség
április
július
április
július
Sólyom László
97
97
55
51
Dávid Ibolya
99
99
55
50
Szili katalin
97
95
49
50
Pokorni Zoltán
95
94
50
48
Fodor Gábor
91
90
39
47
Orbán Viktor
100
100
48
46
Kósa Lajos
74
81
45
46
Navracsics Tibor
82
83
42
40
Göncz Kinga
84
84
41
38
Demszky Gábor
99
98
32
32
Semjén Zsolt
70
72
32
31
Gyurcsány Ferenc
100
100
29
28
Lamperth Mónika
93
96
33
28
Lendvai Ildikó
94
96
31
28
Kövér László
87
87
29
28
Herényi Károly
77
77
32
28
Kóka János
95
96
31
27
Hiller István
85
85
28
25
Szekeres Imre
78
77
29
25
     
Horváth Ágnes
89
18
     
 
* a 20 legismertebb vezető beosztású politikus
** „szívesen látná fontos politikai szerepben” – említések aránya, az adott politikust ismerők százalékában
 
A népszerűség változása Dávid Ibolya, Fodor Gábor és Lamperth Mónika esetében szignifikáns,
vagyis nagy valószínűséggel nem a statisztikai mintavétel hibalehetőségeiből származik.




Ábrák