A hattizedet is meghaladta azok aránya, akik igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy „helyeselné vagy nem helyeselné azt, hogy a határokon túl, például Szlovákiában, Romániában és Szerbiában élő magyarok megkapják a magyar állampolgárságot”. A „kedvezményes honosítást” a felmérésben most támogatók aránya épp 10 százalékponttal haladja meg a 2004. decemberi referendumon az ezt firtató kérdésre igennel válaszolók arányát (ami persze akkor a jogosultakra vetítve mindössze 18,9 százalék volt az alacsony részvétel miatt).  Azt viszont már a kettős állampolgárság híveinek is csak egy kisebb része támogatná, hogy ez a „kedvezmény” választójoggal is járjon – közel kétharmad részük azt a nézetet osztja, hogy „úgy helyes, hogy csak azok a magyarok szavazhassanak Magyarországon, akiknek itt van az állandó lakóhelyük, és itt fizetnek adót”.

 

Szinte magától értetődő, hogy ebben az átpolitizált kérdésben elsősorban a párthovatartozás határozza meg a vélemények megoszlását. A kormánypárt szavazóinak háromnegyede helyesli az állampolgárság biztosítását a határon túliaknak (de még ebben a körben is relatív többségben vannak a választójog megadásának ellenzői), míg az MSZP-szavazók körében az arányuk alig több, mint egyharmad, az LMP híveinek megoszlása pedig nagyjából a kettő között van. Figyelemre méltó a Jobbik táborának sajátos polarizálódása: ebben a körben vannak a legtöbben, akik akár választójoggal együtt is megszavaznák a kettős állampolgárságot, de ugyanannyian egyáltalán nem támogatnák a kedvezményt. Feltételezhető, hogy az utóbbiak körében az átlagosnál erősebb idegenellenes érzelmek kiterjednek a határon túli magyarokra is.