STOA-kutatás
www.median.hu 
2017. június 27. 
A MEDIÁN
Hírek, újdonságok
Politika
Gazdaság
Média
Társadalom
2014. március 11.

SurPRISE – Megfigyelés, magánszféra és biztonság

A nemzetközi felmérés magyar eredményei
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2008. november 07.

STOA-kutatás

Európai uniós felmérés az európai távolsági közlekedés és szállítás jövőjéről

A Medián a Dán Technológiai Tanács felkérésére részt vett az Európai Parlament tudományos és technológiai alternatívák értékelésével foglalkozó egysége, a STOA megbízásából végzett vizsgálatban. A kutatás célja volt megtudni, miként vélekednek az uniós polgárok három eltérő régióban, Dániában, Görögországban és Magyarországon a távolsági közlekedés és szállítás, a szén-dioxid-kibocsátás és a globális felmelegedés összefüggéseiről, valamint az emberek életmódját, életminőségét érintő lehetséges változásokról.

 
A polgárok véleményének megkérdezésére azért volt szükség, hogy a kutatás segítséget nyújtson olyan politika kialakításához az Európai Unió (EU) szintjén, amivel fenntarthatóvá, hatékonnyá és kevésbé olajfüggővé lehetne tenni az európai távolsági szállítást, mind az áruk, mind az utasok szállítása tekintetében. A magyarországi adatfelvételre június elején került sor. A válaszadók előzetesen információt kaptak a témáról egy tájékoztató füzet, illetve egy szakértői előadás formájában, majd kérdőívet töltöttek ki, és végül kisebb csoportokra osztva vitatták meg, milyen érveket és megoldásokat tudnának elképzelni a távolsági közlekedéssel kapcsolatos problémák megoldására. A teljes vizsgálatról és a polgárok megkérdezésének módszertanáról részletesebb leírást olvashat a dán intézet honlapján angol nyelven. Az országokat összehasonlító angol nyelvű összegző tanulmányt ugyanitt fogják publikálni hamarosan.
 
Rövid összefoglaló
 
A magyarok viszonylag ritkán utaznak repülőgéppel, és amikor nagy távolságra utaznak, általában autóval vagy távolsági busszal mennek. Néhányan a vonatot részesítik előnyben minden más közlekedési móddal szemben, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a beszélgetések során számtalan kritikát megfogalmaztak a résztvevők a vasúttal kapcsolatban. Alapvetően a vonatot választanák az emberek a távolsági közlekedésben, de mégsem hajlanak arra, hogy valóban így tegyenek, mert az autóhoz képest túl lassúnak és kényelmetlennek tartják, főleg akkor, amikor külföldi utazások alkalmával nincs közvetlen járat és az utasoknak át kell szállni.
 
Miután a résztvevőknek különböző dilemmákkal kapcsolatban kellett véleményt mondani, az eredményekből az derül ki, hogy a természeti környezet és az életminőség a fontosabb érték a polgárok számára, mint a gazdasági megfontolások. Ugyanakkor a válaszadók többsége lényegében semmiért sem hajlandó többet fizetni. Ennek a némileg ellentmondó dolognak az lehet az egyik magyarázata, hogy manapság sokan tartanak az életszínvonaluk csökkenésétől Magyarországon.
 
Mindenesetre amellett, hogy az emberek nem akarnak anyagilag hozzájárulni a globális felmelegedés és a szén-dioxid-kibocsátás korlátozásához/mérsékléséhez, néhány intézkedéssel kapcsolatban pozitívan nyilatkoztak. Elutasították, hogy adóval, díjakkal sújtsák és megbüntessék azokat, akik nagy mennyiségű üvegházgázt bocsátanak ki, ehelyett azt jutalmaznák, aki környezetbarát technológiát vagy közlekedési módokat használ. A résztvevők annak a félelmüknek adtak hangot, hogy a nagy kibocsátókra, például a szállítmányozási cégekre kivetendő minden adó és járulék a fogyasztókra és a kisemberekre hullik majd vissza és nekik jelent majd egy újabb terhet.
 
Így a résztvevők által leginkább támogatott megoldási javaslat a technológiai fejlesztés, a kutatás és innováció volt. Az új technológiáknak pedig olyan gyorsan be kell kerülni a mindennapi életbe, ahogy csak lehet, hogy a hétköznapi emberek is tehessenek valamit a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért. Ugyancsak népszerű javaslat volt a válaszadók között a virtuális megbeszélés mint az utazások csökkentésének eszköze. Nem tartották viszont jónak az egyéni szénkeretet és a szénadót amiatt, hogy ezekkel szerintük nem lehet hatékonyan korlátozni a szén-dioxid-kibocsátást. Viszont nagyon egyértelműen hangot adtak a résztvevők annak az igényüknek, hogy több információt szeretnének kapni: egyrészt általában erről a témáról, másrészt konkrétan a termékek címkéin.
 
Néhány résztvevő egyetértett abban, hogy minden polgárnak közös és együttes felelőssége van a szén-dioxid-kibocsátás, a forgalmi dugók és a globális felmelegedés problémájának megoldásában. A többség azonban a téma „nagy szereplőire” hárítja a felelősséget, tehát a kormányokra, a közlekedési és szállítmányozási társaságokra, az olajipar résztvevőire és az Európai Unióra.
 
A fontosabb megállapítások
 
1. Általános attitűdök: utazási és fogyasztói szokások, illetve a közlekedés fontossága
 
  • A magyarok általában autóval utaznak nagyobb távolságra, nagyon ritka, hogy repülőre ülnek. Ha a vasutat és az autót kell szembeállítani, akkor is az derül ki, hogy 150 km-nél nagyobb távolságra történő utazásokhoz az autót gyakrabban veszik igénybe.
  • A boltban történő vásárlás kapcsán a válaszadók nagy hangsúlyt helyeztek a termék minőségére, akár élelmiszerről, akár más jellegű termékről volt szó. A környezetbarát termelés, előállítás szintén fontos volt a számukra, bár ezzel nincsenek mindig tisztában a bolti vásárlás során. A fogyasztásközpontúság és az árakra való koncentrálás kapcsán az is szóba került, hogy az alacsony árakra való vadászás egyfajta nemzeti sport Magyarországon.
  • A magyar vásárlók nem sokat törődnek azzal, mekkora utat tett meg egy árucikk, mielőtt a boltba került, amikor arról döntenek, melyiket vásárolják meg. Emellett a résztvevők fele sosem gondol a szén-dioxid-kibocsátásra, amikor megvesz valamit.
  • Minden résztvevő hangot adott aggodalmának a felmérés során a szállítási szektor szén-dioxid-kibocsátása miatt. Valamivel kevesebb ember, de megint csak a többség aggodalmát fejezte ki a közlekedési szektor olajtól való függősége miatt. Ennek az eltérésnek az egyik oka az lehet, hogy az emberek aggódnak ugyan a jelenlegi üvegházhatású gázok kibocsátása miatt, de bíznak abban, hogy az olajfüggőség problémája hosszú távon megoldható és alternatív energiaforrásokat lehet bevezetni.
  • Amikor a résztvevőknek különböző értékeknek és a távolsági közlekedés és szállítás előnyeinek fontosságát kellett megítélni, kiderült, hogy a környezetvédelem az a terület, ami iránt az emberek a legérzékenyebbek. Ezután következtek a gazdasági tényezők. A harmadik helyre az egyszerű és hatékony közlekedés, szállítás került, a legkevésbé fontosnak pedig ebből a listából a fogyasztás bizonyult.
  • Amikor a válaszadóknak általában kellett választani gazdasági és ökológiai értékek között, az eredmények azt mutatják, hogy a gazdasági előnyök sosem fontosabbak az emberek számára a környezetnél.
 
 
 
 
Melyik fontosabb?
a válaszadók száma
 
mindkettő
 
gazdasági növekedés
0
16
13
globális felmelegedés korlátozása
mobilitás
0
20
9
globális felmelegedés korlátozása
gazdasági növekedés
0
18
11
környezet védelme
mobilitás
0
20
9
környezet védelme
 
 
2. Lehetséges megoldások a távolsági közlekedés és szállítás során keletkező szén-dioxid csökkentésére
 
  • A résztvevők inkább technológiai megoldásokkal oldanák meg a személy- és áruszállításból származó károsanyag-kibocsátás problémáját, mintsem hogy változtassanak a szokásaikon. Természetesen mindig könnyebb megváltoztatni vagy fejleszteni a technológiát, mint változtatni az emberek szokásain, értékválasztásain vagy az életmódján. A megkérdezettek elutasították, hogy a személy- vagy áruszállítás csökkentésével, az autók vagy a repülőgépek sebességhatárának mérséklésével, a nagy szén-dioxid-kibocsátó szállításra kivetett adók és díjak emelésével oldják meg ezt a problémát.
  • A kutatásban résztvevők hangsúlyozták, hogy nem a büntetésekre, adókra és díjakra kellene koncentrálni a sok kőolajat fogyasztók és a több szén-dioxidot kibocsátók esetében. Ehelyett azokat kellene megjutalmazni, akik kevés szén-dioxid kibocsátással járó technológiát alkalmaznak, és akik környezettudatosságból változtatnak a szokásaikon.
  • A megkérdezettek egyetértettek abban, hogy azoknak kellene fizetni, akik többet használják a közlekedési eszközöket és/vagy többet szennyeznek (a szennyező fizet elve). Meglepő módon még azok számára sem tartanának elfogadhatónak valamifajta kompenzációt, akik olyan helyen élnek, amit tömegközlekedéssel nem lehet elérni. Azzal érveltek ennek kapcsán, hogy ezek az autók is szennyezik a levegőt, és hogy nem lehetnek rászorulók azok, akik megengedhetnek maguknak egy autót.
  • Amikor a résztvevőket arról kérdeztük, mennyivel többet lennének hajlandóak fizetni különböző dolgokért, hogy változzon valami a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, kiderült, hogy a kényelmes utazás, tehát az autózás és a repülés a legfontosabb a számukra. Képesek akár a sokkal többet is fizetni ezekért a közlekedési módokért, minthogy átüljenek a vonatra. A csoportos megbeszélések során számos kritika hangzott el a magyar vasutakkal kapcsolatban. Néhány résztvevő azt is megemlítette, hogy szerintük az állam és a kormány több figyelmet fordít az úthálózat és az autópályák fejlesztésére, építésére, mint a vasúthálózatra.
  • Amikor a globális felmelegedés állt a beszélgetés középpontjában, a távolsági közlekedés és szállítás nagyon fontosnak bizonyult, de nem elég fontosnak ahhoz, hogy akár többet is fizessenek érte. A külföldi termékek kevésbé fontosak a polgárok számára, mint a kényelmes és gyors utazás, különösen az autózás és a repülés.
  • A magyar vasúttal kapcsolatos kritikák és az autó és repülőgép népszerűsége ellenére a csoport többsége elismerte, hogy a nagy távolságra történő autós utazásnak drágábbnak kéne lennie a globális felmelegedés korlátozása érdekében.
  • A kérdőívben szereplő érvek nem bizonyultak elég meggyőzőnek ahhoz, hogy az emberek kevesebbet utazzanak, ha egyáltalán hajlandóak lennének erre. A leginkább a biztonság és az érkezés pontossága tudná meggyőzni az embereket arról, hogy lassabb tempóban és hosszabb ideig utazzanak az adott útszakaszon.
  • Magyarországon nem túl gyakori a közös autóhasználat szolgáltatása, de néhány résztvevő megemlítette mint az utazás és a pénzspórolás kiváló módja. Ugyanakkor szinte mindenki hangsúlyozta, hogy a bizalmatlanság az a probléma, ami megakadályozza, hogy jelentős mértékben elterjedhessen.
 
 
3. Lehetséges intézkedések és a politikai, pénzügyi felelősség kérdése
 
  • Az emberek inkább több információt szeretnének kapni, minthogy megbüntessék vagy valami módon ellenőrizzék, korlátozzák őket vagy hogy pénzt fizessenek a szén-dioxid csökkentése érdekében. Ugyanakkor az intézmények és a hatóságok iránti bizalom problémája ismét előkerült az általuk nyújtott/nyújtandó információkkal kapcsolatban.
  • A politikai felelősség kérdése kapcsán több résztvevő érvelt a nemzeti hatóságokkal szemben az EU mellett, mert ez utóbbi szerintük távolságtartóbb és elfogulatlanabb tud maradni. A beszélgetések során többször említették a résztvevők, hogy nem látják a vezetők és a hatóságok erőfeszítéseit annak érdekében, hogy előrelépés legyen ezen a területen.
  • A környezetbarát járműveket használóknak nyújtott adócsökkentés ötlete komoly támogatottságot kapott a résztvevőktől. Ugyanilyen népszerű volt az a javaslat, hogy a nagy szennyezőknek többet kellene fizetniük.
  • A válaszadók többsége nem alkalmazná a szolidaritás elvét akkor, amikor arról van szó, hogy meg kell fizetni a közlekedési, szállítási szektor kevésbé szennyezővé alakításának költségét. Csak kevesen vélekedtek úgy, hogy ez minden polgár közös felelőssége és kötelessége a megemelt adókon keresztül.
  • Amikor a résztvevőket arra kértük, hogy egy előzetesen összeállított listából válasszák ki a három legfontosabb beruházást, a leginkább a kutatás és fejlesztést, valamint az Intelligens Szállítási Rendszereket preferálták. A technológiai fejlesztések után a második legfontosabb beruházási célpont a vasút volt.
  • Amikor a kérdés arra a tényre is utalt, hogy az új beruházások pénzt igényelnek, a válaszadók már nem voltak annyira elkötelezettek a fejlesztések mellett. A csoportnak valamivel több mint az egyharmada teljes mértékben elutasította a dolgot és azt mondta, semmilyen javaslatért/kezdeményezésért nem akarnak több adót fizetni azért, hogy csökkenjen a szén-dioxid-kibocsátás a távolsági közlekedés és szállítás során.
 
 
4. Összegzés
 
A kutatás tanulságainak összegzéseként megállapíthatjuk, hogy az emberek többnyire tisztában vannak a globális felmelegedés problémájával általában, illetve hogy milyen kapcsoltban áll ez az emberi tevékenységgel. Habár a többségüknek nem volt sok ennél részletesebb tudása – ha egyáltalán volt ennél több – a kettő összefüggéséről és a lehetséges következményekről. Minthogy a magyar gazdaság jelentős problémákkal küzd egy ideje, például a GDP éves növekedése itt a legalacsonyabb a régióban és az EU új tagállamai között, és sok ember már megtapasztalta az életszínvonala csökkenését, így sok résztvevő ellenezte újabb adók vagy díjak bevezetését a távolsági közlekedésben és szállításban keletkező szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. Ehelyett a megkérdezettek sokkal jobban favorizálták a technológiai fejlesztést és az innovációt annak érdekében, hogy kis szén-dioxid-kibocsátással járó közlekedési, szállítási módokat fejlesszenek ki. Azt is sürgették, hogy a technológiai újítások mielőbb kerüljenek be a mindennapi életbe, hogy a hétköznapi emberek is hatékonyan részt vehessenek az üvegházgázok és a globális felmelegedés korlátozásában. Hangsúlyozták, hogy a polgárok nagyon kevés információt kapnak erről a témáról, pedig többet szeretnének tudni róla, hogy döntéseket hozhassanak az utazási és fogyasztói szokásaikkal kapcsolatban. Ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy e terület nagy szereplőinek, azaz a nagy vállalatoknak, a szállítási, közlekedési cégeknek, az olajexportáló országoknak, a kormányoknak és az EU-nak kellene a legnagyobb felelősséget vállalni a távolsági közlekedés és szállítás során kibocsátott szén-dioxid csökkentéséért.
 
Kapcsolódó cikk: