Vezéregyéniségek
www.median.hu 
2017. május 24. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

A helyzet változatlan

Nem történt drámai változás a pártok erőviszonyaiban, bár kisebb elmozdulások kiolvashatók a hvg-ben nyilvánosságra hozott idei első felmérésünkből.
 

Begyűjtőpárt

A 2015-ös év politikai folyamataiból egyértelműen a Fidesz és személyesen Orbán Viktor került ki győztesen – állapította meg a HVG számára készített friss Medián-elemzés.
 


Jobb félni?

Menekültválság: Fidesz fel, Jobbik le

A politikai tájékozódás forrásai Magyarországon



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. május 16.

Vezéregyéniségek

A saját szavazóik megtartanák, a többiek viszont szinte bárkire lecserélnék őket – többek között ez derül ki abból a felmérésből, amelyet a két nagy párt vezetőjének megítéléséről a HVG megbízásából készített a Medián.

 
Általános jelenség az európai demokráciákban, hogy a pártok helyett egyre inkább néhány vezető politikus válik a politikai játszmák főszereplőjévé. Ennek egyik oka a perszonalizáció jelensége: a bulvárosodó politikai hírgyártás számára sokkal érdekesebbek a személyek, mint a pártjaik. A vezérek kiemelkedése azonban nem egyszerűen látszat, a legtöbb országban ez a politikai döntéshozatal centralizálódásával járt együtt. Magyarország egyértelműen a „vezérdemokráciák” közé tartozik, és a választók is ennek megfelelően szavaznak: Tóka Gábor választáskutató elemzése szerint az európai országokban a közelmúltban tartott parlamenti választásokon nálunk volt a legnagyobb a hatása a miniszterelnök-jelöltek személyének.
 
Mostanra azonban mind a két nagy párt kapcsán felmerült, hogy vajon inkább előnyük vagy inkább hátrányuk származik-e abból, hogy a közvélemény ennyire egy személlyel azonosítja őket. A két vezér megítélésében közös, hogy a saját szavazóik körében egyöntetűen pozitív, azon túl viszont egyöntetűen negatív a róluk alkotott kép. Orbánt a fideszesek 90, Gyurcsányt az MSZP-sek 85 százaléka látná szívesen a jövőben „fontos politikai szerepben”, a „bizonytalanok”’ körében viszont jóval kevesebben szimpatizálnak velük (Orbán mutatója 19, Gyurcsányé 16 százalék ebben a körben) az ellenoldalon pedig gyakorlatilag senki sem kedveli őket (1. ábra). Persze a két párt támogatottsága között utcahossznyi a különbség, így összességében Orbán a népszerűségi lista elején, Gyurcsány viszont a végén foglal helyet. A Fidesz-elnök népszerűsége inkább a pártja népszerűségéhez képest tűnhet mérsékeltnek. Korábban hosszú ideig Orbán volt a Fidesz legnépszerűbb politikusa, viszont az előző hónapokban elsősorban az elemzők által mérsékeltebbnek tartott Pokorni Zoltán és Navracsics Tibor népszerűsége emelkedett (lásd: Állókép). A májusi Medián-felmérés szerint pedig az a három Fidesz-politikus előzi meg Orbánt a népszerűségi listán, akik a közelmúltban ‑ ha finoman is ‑ kritizálták a párt politikáját: Pokorni Zoltán, Kósa Lajos és Rogán Antal (2. ábra).
 
A lehetséges Orbán-utódot azonban jelenleg egyikben sem igazán látják a választók. A közvélemény megosztott abban a kérdésben, hogy Orbánnak maradnia kellene-e a pártja élén: a Fidesz szavazók nagy többsége szerint igen, a „bizonytalanok” és főleg persze a kormánypárti szavazók szerint viszont távoznia kellene (3. ábra). Ám az elnökváltást szorgalmazók többségének nincs utódjelöltje: egyharmaduknak csak az a fontos, hogy ne Orbán legyen az elnök, további egyharmaduk pedig nem tudott válaszolni a kérdésre. A konkrét személyben gondolkodók közül a legtöbben (13 százalék) Kósa Lajost említették – annak ellenére is, hogy az ő országos ismertsége elmarad a többi szóba került politikusétól.
 
Persze ha a pártok közötti jelenlegi erőviszonyokat nézzük, akkor a Fidesznek semmi oka a váltásra, hiszen a választani tudó „biztos” szavazók körében bő húsz százalékkal vezet az MSZP előtt. Az előző fél évben azonban igen nagy hullámzások voltak a jobboldali párt támogatottságában, az utóbbi egy hónapban például a teljes népességben 41-ről 37 százalékra esett vissza a Fidesz-szavazók aránya. Ez a változékony támogatottság arra utal, hogy a párt még nem tudta egybeforrasztani a jobboldali törzsközönségből és a kormánnyal elégedetlen szavazók egy részéből álló „új többséget”. Másrészt arra sem lehet mérget venni, hogy a Fidesz képes lenne-e egyedül választást nyerni, márpedig ha az MDF és az SZDSZ a következő választáson is átlépi a küszöböt, akkor a Fidesz könnyen ellenzékben maradhat.
 
A pártközi szövetségek szempontjából különösen érdekes lehet annak a hónapokkal ezelőtt felvetett forgatókönyvnek a tesztelése, hogy Orbán a KDNP elnökeként folytatná a pályafutását. Bár alig akadnak olyanok, akik szerint ez lenne a legjobb megoldás, a felvetés révén mérhetővé válik Orbán karizmájának a hatása. Nos, úgy tűnik, hogy ez a személyes vonzerő „kapásból” elég a parlamenti küszöb átlépéséhez: ebben az esetben a pártot választók 5 százaléka szavazna a jelenleg 1 százalékon álló KDNP-re, főleg persze a mostani Fidesz-szavazók egy része. A nagyobbik jobboldali párt azonban nyerne is új szavazókat, a „bizonytalanok” és az MDF-szavazók néhány százaléka ugyanis átszavazna az Orbán-nélküli Fideszre. Összességében tehát már most 2 százalékkal többen szavaznának a Fidesz-KNDP párosra, mint jelenleg.
 
Napjainkban persze sokkal problematikusabb az MSZP-vezér helyzete. Igaz, saját pártjának szavazói a fideszesekhez hasonlóan kitartanak pártjuk vezetője mellett, ám összességében bő húsz százalékkal többen vannak azok, akik váltást szorgalmaznak az MSZP élén (4. ábra). Viszont a Fidesz esetében tapasztaltnál is nagyobb a bizonytalanság a lehetséges utód személyét illetően. A legtöbben (10 százalék) Szili Katalint említették, aki Dávid Ibolyához hasonlóan meglehetősen népszerű a „bizonytalanok” körében.
 
A felmérést a Medián-Omnibusz 2007. május 4-e és 8-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország közel 100 településén mindig más és más véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.




Ábrák