Tükröm, tükröm
www.median.hu 
2017. június 27. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. december 13.

Tükröm, tükröm

 

Egyik Magyarországon élő népcsoportot sem találjuk különösebben rokonszenvesnek, a romákról alkotott kép azonban kifejezetten lesújtó. Többek között ez derül ki az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetében folyó, Kovács András vezette kutatásból, amelynek adatfelvételét a Medián végezte.

 
Annak ellenére, hogy a magyar lakosság egyharmada (34 százalék) egyenesági felmenői között is tud olyanról, aki valamelyik másik népcsoporthoz tartozott, nem lehet azt állítani, hogy a többség rokonszenvezne bármelyik Magyarországon élő csoporttal. A legkedvezőbben megítélt németek és zsidók sem kaptak közepesnél jobbat az „átlagmagyartól”. A legnegatívabban megítélt csoport a cigányoké, és ez semmit sem változott az elmúlt több mint tíz év alatt. (1. ábra: Kovács András szociológus (CEU, MTA ENKI) az elmúlt másfél évtizedben rendszeresen megismételt kutatásainak adatai.) Ebben számos társadalmi-történelmi ok mellett minden bizonnyal az is szerepet játszik, hogy a vizsgálatba bevont összes kisebbség közül a magyarországi romák helyzete a legrosszabb, és a többség negatív véleménye mögött gyakran az húzódik meg, hogy éppen a kedvezőtlen tulajdonságokkal igazolják a hátrányos helyzetet. Bár a romák megítélése radikálisan kedvezőbb azok körében, akiknek szülei, nagyszülei között van cigány, az átlagos rokonszenvosztályzat ebben a körben sem haladja meg a közepeset. Ebben az esetben azonban a közepes átlag mögött szélsőséges érzelmek húzódnak meg: ugyanannyian helyezték el saját csoportjukat a rokonszenvhőmérő „fagyos” részén, mint ahányan a közepesnél kedvezőbben vélekednek róla. Az előbbi jelenség a szociálpszichológiában kisebbségi öngyűlöletként ismert, amikor előítéletekkel sújtott kisebbségi csoportok egyes tagjai önmagukra vetítik ezeket, és negatív önképet alakítanak ki.

 
Egy kisebbségi csoporttal kapcsolatos vélekedést általában az befolyásolja a legpozitívabban, ha valakinek nemcsak a családjában van ilyen, hanem ismerősként, szomszédként, munkatársként is kapcsolatba kerül másik etnikai csoportba tartozóval. Ha valaki csak a felmenői vagy csak az ismerősei között tart számon kisebbségit, az adott csoport értékelése drasztikusan romlik, a legnegatívabban pedig azok vélekednek, akik semmilyen módon nem érintkeznek az adott etnikai csoporttal.

 
Egyébként az emberek hattizedének van roma munkatársa, ismerőse, szomszédja. Német nemzetiségűt háromtizedük (29 százalék), zsidót egynegyedük (24 százalék), szlovákot 15 százalékuk tart számon munkatársai, ismerősei, szomszédai között. Az arányok mögött azonban minden bizonnyal nemcsak az adott csoport tényleges társadalmi jelenléte áll, hanem egyikük-másikuk külső alapján történő azonosíthatósága, és nem kevésbé fontosan az azonosításnak tulajdonított jelentőség is. Így történhet meg, hogy ötször-hatszor annyi embernek van cigány, illetve zsidó ismerőse, mint ahányan legalább a felmenőik között tudnak ilyen származásút, míg a szlovákok és a németek esetében az ismerősök száma csak kétszeres.

 
Ugyanakkor az egyes etnikumokról alkotott sztereotípiáinkban sem csak az játszik szerepet, hogy mennyire rendelkezünk azokról társadalmi tudással, hanem a csoporttal szembeni előítéletesség társadalmi elfogadottsága, illetve a sztereotipizálás csoportonként különböző funkciója is. A kutatók a magyarokon kívül négy másik csoport jellemzését kérték a válaszadóktól ugyanazokkal a jelzőkkel. A tulajdonságok segítségével a magyarokról rajzolt képtől (az úgynevezett autosztereotípiától) a legtávolabb a cigányok állnak, mégpedig úgy, hogy rájuk szinte az összes negatív tulajdonság jellemzőbb, és szinte az összes pozitív kevésbé jellemző (2.-3. ábra). A válaszadók szerint a zsidókat a magyaroktól leginkább az különbözteti meg, hogy zsugoriak, agyafúrtak, fegyelmezettek, hagyománytisztelők és kitartóak. A németek a köztudatban fegyelmezettebbek, kötelességtudóbbak és kitartóbbak, a szlovákok pedig alig-alig különböznek a magyaroktól. A magyarok megítélése szerint az összes csoportra sokkal jellemzőbb, hogy összetartóak (amely nyilván szükséges ahhoz, hogy külső csoportként érzékeljük őket), a magyarok viszont mindenkinél irigyebbek és a cigányok kivételével mulatósabbak.
 
A sztereotípiák alkotta kontinuum egyik végén azok az etnikumok vannak, amelyek „pozitív irányban” különböznek a magyaroktól, mintegy a polgári eszményt képezve: a racionális, tudatos, mértéktartó ember ideálját, amellyel jellegzetesen a jobb helyzetűnek vélt csoportokat (itt elsősorban a németeket, és kisebb részben a zsidókat) illetik, nem utolsósorban azért, hogy kijelöljék a társadalom számára követendő mintát. A másik végén pedig a mának élő ösztönlény van, aki lusta, piszkos, erőszakos, buta, harsány, mulatós. Ezzel a vizsgálatba bevont négy csoport közül elsősorban a cigányokat jellemzik, ami egyébként világszerte elterjedt szereposztás az alacsony társadalmi státusú kisebbségi csoportok számára, mert  alkalmas arra, hogy a többségi társadalom őket tegye felelőssé a nyilvánvaló egyenlőtlenségért. A magyarok – a szlovákoktól alig különbözve - pedig valahol a kettő között vannak: autosztereotípiáik szerint bosszúállóbbak, lustábbak, piszkosabbak, mint a németek, de azért sokkal tanultabbak, szorgalmasabbak, tisztábbak, eszesebbek, mint a cigányok.
 
A felmérést a Medián-Omnibusz keretében 2007. október 12-e és 16-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.




Ábrák