Europtimizmus
www.median.hu 
2017. június 27. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2003. március 29.

Europtimizmus

A közvélemény az EU-csatlakozásról

Aligha lehet kétséges az EU-népszavazás eredménye, hiszen egy hónappal a voksolás előtt a „biztos” szavazók 80 százaléka szavazna a belépésre. Bár a közvélemény szerint a csatlakozással nem mindenki jár majd jól, a hozzá fűzött várakozások mégis egyre kevésbé, a politikai meggyőződések azonban egyre inkább határozzák meg azt, hogy ki mond igent, és ki nemet az EU-ra – derül ki a HVG megbízásából készített Medián elemzésből, amely 1996-tól követi nyomon a közvélemény változásait.

A tavaly év végi visszaesés után ismét egyre többen szavaznának az EU-csatlakozás mellett a közelgő népszavazáson: egy hónappal a voksolás előtt az összes megkérdezett 70, a választási részvételüket biztosra mondók 80 százaléka szavazna igennel a belépésre. Bár a népszavazás eredményét – elsősorban a részvételre vonatkozó adatok megbízhatatlansága miatt – talán a parlamenti választásénál is nehezebb előrejelezni, az 1997-es NATO-referendum előtt alkalmazott, a végeredményt egyszázalékos pontossággal megbecsülő modell alapján azért tehetünk óvatos becsléseket. E szerint valószínűleg csak azok járulnak valóban az urnákhoz, akik már most biztosra mondják a részvételüket és tudják is, hogy hogyan fognak szavazni. Ha valóban így lesz, akkor 60 százalékot meghaladó részvétel mellett akár 85 százalék körüli ’igen’ szavazat is várható.
 
Pedig a csatlakozáspártiak aránya a Medián 1996 óta végzett felmérései szerint idén januárban volt a legalacsonyabb, majd a kormányzati EU-propaganda beindulása és Orbán Viktor exminiszterelnök belépéspárti országértékelése után ismét egyre többen mondtak igent az EU-ra. A fordulat e két feltételezhető ok közül minden bizonnyal inkább az előbbivel magyarázható, hiszen míg a fideszes szavazók körében az év vége óta gyakorlatilag nem változott, addig az MSZP-táborban két hónap alatt több mint tíz százalékkal nőtt a csatlakozást támogatók aránya. Bár a kormánypárti szavazók a Horn- és az Orbán-kormány idején is nagyobb arányban voltak a belépés mellett, mint a mindenkori ellenzékiek – ilyen nagy különbség még soha nem volt a két politikai táborhoz tartozók véleménye között.
 
Ahogy nőtt a pártpreferenciák befolyása a belépéssel kapcsolatos állásfoglalásra, úgy csökkent a – többé vagy kevésbé megalapozott – várakozásoké, amelyeket egyébként a korábbi évekhez képest valamivel árnyaltabban lát a közvélemény. A csatlakozás közvetlen következményei közül - bár lassan mintha ezzel is megbékélnének az emberek - továbbra is a külföldiek ingatlan- és termőföld-vásárlási lehetősége a legnépszerűtlenebb, míg a megnyíló lehetőségek közül az uniós mezőgazdasági támogatások a legnépszerűbbek. Némileg csökkent ugyanakkor a közösségi szabványok átvételének és az élesedő gazdasági versenynek a támogatottsága, a forintot viszont egyre többen cserélnék le szívesen az euróra. A lakosság pozitív fejleményként értékeli a külföldi munkavállalás lehetőségét is, de ezzel rövidtávon feltehetően csak viszonylag kevesen fognak élni: egyrészt a négy évvel ezelőttihez képest jelentősen csökkent azoknak az aránya, akik biztosra mondják, hogy külföldön is szerencsét próbálnának, másrészt többségük ezt éppen a munkaerőpiacát csak később megnyitó Ausztriában és Németországban tenné a legszívesebben.
 
Ami a közvetett hatásokat illeti, a közvélemény - még ha csökkenő mértékben is - az élet csaknem minden területén javulást vár a belépéstől, amit elsősorban azok támogatnak, akik úgy érzik, hogy az EU-ban a pénztárcánk is vastagabb lesz. Márpedig ezt elég sokan gondolják, főleg ha nem a saját jövedelmükről, hanem általában a fizetésekről van szó. A jobb fizetések feltételét azonban a nagyobb versenyben látja a közvélemény (a nagyobb hazai versenyt támogatók például sokkal inkább bíznak a saját jövedelmük növekedésében). A munkahelyek biztonsága az egyetlen olyan téma, amelyben az elmúlt hónapokban igen jelentősen romlottak a lakosság várakozásai. Így a csatlakozás körüli politikai hercehurcákon túl, minden bizonnyal a közelmúlt nagy vihart kavaró gyárbezárásainak is köszönhető a belépés támogatottságában januárban mért negatív rekord.
 
Összességében mégse mondhatnánk azt, hogy a csatlakozás támogatása elsősorban valamilyen racionális kalkuláció függvénye lenne. Erre utal például, hogy az árak növekedését a fizetésekénél is többen valószínűsítik: az emberek elsöprő többsége szerint nőni fog az ingatlanok és az energiahordozók ára, de a többség a szolgáltatásokról és a tartós fogyasztási cikkekről is ezt feltételezi. Ráadásul a népszavazás időpontjához közeledve az egyéni előnyök és hátrányok feltételezett mérlegéből egyre kevésbé következik, hogy ki szavazna a belépésre és ki a kívülmaradásra. Tavaly júniusban például több mint háromszor, most márciusban pedig csak másfélszer annyian gondolták, hogy nekik és családjuknak inkább előnyös, mint hátrányos lenne a csatlakozás, pedig akkor mindössze 6 százakkal volt nagyobb a belépést támogatók aránya. Januárban pedig annak ellenére maradt a többség továbbra is belépéspárti, hogy akkor nagyjából ugyanannyian számoltak magukra nézve kedvező és kedvezőtlen következményekkel.
 
A többség – márciusban a megkérdezettek 58 százaléka - szerint a csatlakozásból fakadó előnyök és hátrányok nem azonos mértékben fogják érinteni a különböző társadalmi csoportokat. A nyertesek közé sorolja az emberek többsége a felsőfokú végzettségűeket és a fiatalokat, míg a kétkezi munkásokban és a mezőgazdasági termelőkben a potenciális veszteseket látja a közvélemény. A csatlakozás „célcsoportjai” a jelek szerint maguk is hasonlóan gondolják. A fiatalok és különösen a - közéleti kérdésekben általában az átlagnál tájékozottabb - diplomások túlnyomó többsége úgy érzi: a hozzájuk hasonlóaknak főleg előnye származik majd a csatlakozásból, míg a kisvállalkozók és a mezőgazdaságból élők az átlagosnál is nagyobb mértékben tartanak attól, hogy vesztesei lesznek a csatlakozási folyamatnak. (Bár a szokásos méretű közvélemény-kutatások nem teszik lehetővé a kisebb lélekszámú társadalmi csoportok véleményének vizsgálatát, a Medián elmúlt három hónapban készült adatainak összevonásával érvényes képet kaphatunk néhány ilyen speciális csoport vélekedéséről.)
 
Így tehát nem lehet meglepő, hogy éppen a két utóbbi csoportban találjuk a belépés legtöbb ellenzőjét, a legtöbb támogatót pedig a többnyire kedvező munkaerőpiaci helyzetben lévő vezető beosztásúak között. A háromhavi összevont adatok alapján a kisebb pártok szavazótáborába is bepillanthatunk: mind az MDF, mind az SZDSZ szavazói EU-pártibbak, mint a saját politikai tömbjük vezető pártjára szavazók. Az utóbbiak között – lévén itt az átlagnál több a jövőbeli nyertesként számontartott diplomás - gyakorlatilag nincsenek is a belépésnek aktív ellenzői.
 
Az EU-csatlakozás ügye a politikai mellett generációs feszültségeket is hordoz. Bár az MSZP szavazói az átlagnál nagyobb mértékben támogatják a belépést, és a közvélemény is a szocialistákat tartja számon a leginkább EU-barát pártként, a párt jelenlegi szavazótáborának csaknem felét kitevő nyugdíjasok az átlagnál lényegesen kisebb reményeket fűznek a csatlakozáshoz. A Fideszre, és a szavazói között továbbra is jelentős súly képviselő fiatalokra pedig ennek épp a fordítottja az igaz. Elemzők szerint az EU-hoz való viszony a belépés után is a magyar belpolitika egyik vízválasztója maradhat. Ha pedig a csatlakozás valóban azokat a folyamatokat hozza magával, amiket a közvélemény valószínűsít, akkor ez könnyen újraszabhatja a két nagy párt társadalmi karakterét.