Hideg is, meleg is
www.median.hu 
2017. szeptember 19. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ár-apály

Miközben a rezsicsökkentés híre csaknem minden emberhez eljutott, annak hatásairól már erősen megoszlanak a vélemények. Ez derül ki abból a két felmérésből, amelyet a Medián januárban és februárban, azonos kérdésekkel készített.
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. március 14.

Hideg is, meleg is

Szeretjük-e a plázákat?

Miközben országszerte gombamód szaporodnak a bevásárlóközpontok, az irántuk való lelkesedés korántsem egyöntetű – derül ki a HVG megbízásából végzett, a plázák hazai népszerűségét és látogatottságát vizsgáló felmérésből.

A magyar felnőttek egyötöde nevezhető rendszeres plázalátogatónak: ők azok, akik havonta minimum egyszer megfordulnak valamelyik bevásárlóközpontban. Amikor a Medián kérdezőbiztosai az ország száz településén 1200, legalább 18 éves embert faggattak vásárlási szokásairól (a véletlen mintavételből eredő torzulásokat súlyozással korrigálták, így a minta jól tükrözi a lakosság összetételét), azt találták, hogy közel harmaduk csak néha-néha tér be, felük pedig egyáltalán nem jár plázába (olvassa el elemzésünket a tíz évvel ezelőtti vásárlási szokásokról). A látogatási és a kedvelési mutatók azonban nem okvetlenül esnek egybe. Igaz, aki jobban szíveli a plázákat, az csakugyan gyakrabban látogatja őket, de a hívek egy része – feltehetően a megközelítés nehézségei miatt – egyáltalán nem jár oda, csak „vágyakozik” utánuk. Eközben a plázákkal nem igazán szimpatizálók közel 60 százaléka alkalmanként mégis megfordul ilyen helyen, minden tizedik pedig, félretéve idegenkedését, rendszeresen. Még a határozott elutasítók között is akadnak, akik – ellenszenvüket legyőzve – néha-néha mégis beteszik a lábukat a csillogó-villogó bevásárlóközpontokba (1. ábra).
 
A plázaszimpátia (2. ábra) nagyrészt életkorfüggő, az új stílus e téren is a legfiatalabb korosztályoknak fekszik a legjobban. Bár a fővárosban közel annyi pláza található, mint a vidéki városokban együttvéve, hiba lenne azt gondolni, hogy a Budapesten élők rajonganak értük a legjobban. A legtöbb lelkesedést a nagyobb vidéki városok lakói körében lehetett tapasztalni – azokban a városokban, amelyekben a közelmúltban épült meg a pláza. Feltételezhetően az újdonság varázsa és némi lokálpatrióta büszkeség is hozzájárult itt a kedvezőbb vélemények kialakulásához.
 
A plázavilág erőteljes elutasítása figyelhető meg a rossz anyagi körülmények között élők körében, akiket feltehetően inkább frusztrál, mint vonz a szédítő árukínálat. A másik oldalon, nem meglepő módon, az átlagnál jobban élők állnak, az átlagosnál lényegesen nagyobb szimpátiát mutatva (3. ábra). A családi helyzetet tekintve az egy-két gyermekesek körében a legkedveltebb ez a műfaj. Ennek nyilván életkori és gazdasági oka is van: a kisgyermekesek még a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, két gyereknél többel például plázamoziba menni viszont nem olcsó mulatság, a gyerekek plázabeli terelgetésének szülőpróbáló feladatáról nem is beszélve.
 
A szimpatizálók elsősorban azért kedvelik a mallokat, amit azok a vásárlási lehetőségek terén kínálnak. A legtöbbek által kiemelt plázaerény, hogy itt mindent egy helyen meg lehet kapni, és mindenből nagy a választék. Sokan a kényelmet tartják szem előtt. A harmadik leggyakrabban említett pozitívum a hosszú nyitva tartás; ez után következik – de szintén sokan említik –, hogy a plázákban vásárlás nélkül is jól el lehet tölteni az időt.
 
Az elutasítók legfőbb indoka a drágaság: ők úgy érzékelik, hogy itt minden drágább, mint máshol. Az idősebbek jó része szerint a pláza a fiatalok világa, ahová ők életkoruk miatt sem illenek, de nem is érzik magukhoz közel ezek hangulatát. A számok azt mutatják, hogy minél fiatalabbak a megkérdezettek, annál gyakrabban mennek vásárlási szándék nélkül, „csak úgy” a bevásárlóközpontokba. A második leggyakoribb ok mindenesetre a felnőttek körében is az, hogy sétálgassanak, nézelődjenek, barátokkal találkozzanak, esetleg ismerkedjenek vagy beüljenek egy étterembe, kávézóba – a visszatérő látogatók kétharmada szokott rendszeresen „korzózni” is a plázákban.
 
Sok vásárló konkrét céllal érkezik, más csak a helyszínen dönti el, melyik boltban és milyen terméket vesz meg. A plázákban vásárlók egyharmadára jellemző a konkrét cél nélkül vásárolgatás. A megcélzott boltok rangsorában az itt működő hiper- vagy szupermarketek – talán meglepő módon – csak a második helyen állnak. Arra a kérdésre, hogy a mallok mely boltjaiban szokott vásárolni, a legtöbb megkérdezett a cipőboltokat jelölte meg, de sokan keresik fel a ruházati üzleteket és a drogériákat is. A vásárlók kétötöde tér be a könyvesboltokba, valamivel kevesebben a műszaki áruházakba és az ajándékboltokba.




Ábra