A lé és a tudat
www.median.hu 
2017. július 27. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ár-apály

Miközben a rezsicsökkentés híre csaknem minden emberhez eljutott, annak hatásairól már erősen megoszlanak a vélemények. Ez derül ki abból a két felmérésből, amelyet a Medián januárban és februárban, azonos kérdésekkel készített.
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2009. április 15.

A lé és a tudat

A közvélemény a gazdasági válságról

A gazdasági válságnál már csak a lakosság válságtudata nagyobb – legalábbis erre lehet következtetni a HVG megbízásából készített legfrissebb felmérésünkből.

  
A közvélemény-kutatás nemzetközi irodalmában régóta folyik a vita arról, hogy a választópolgárok mennyire képesek objektíven megítélni az ország és a saját háztartásuk gazdasági helyzetét. Bármennyire zavarbaejtőnek tűnik is, a kutatások többsége azt mutatja, hogy nem igazán. Hosszabb távon az ország kulturális tradíciói, rövidebb távon pedig a pártok, a szakértők és a média nagyobb hatással lehet a gazdaság helyzetéről alkotott véleményekre, mint a pénztárcák valódi „vastagsága”. A 2006-os választás előtt például a magyar szavazók többsége a korábbi évek igen jelentős életszínvonal-emelkedése ellenére is úgy érezte, hogy a közelmúltban romlottak a háztartása anyagi lehetőségei – amiben az örök pesszimizmus mellett benne lehetett a Fidesz „rosszabbul élünk” kampányának hatása is.
 
Így aztán nem lehet meglepő, hogy mostani válságos időkben soha nem látott borúlátás lett úrrá az embereken (1. ábra). A gazdasági várakozások már a 2006-os megszorítások bejelentése óta rendkívül negatívak voltak, majd tavaly novemberben, a nemzetközi pénzügyi válság begyűrűzését követően újabb drámai visszaesés következett. Januárban mintha a többség úgy érezte volna, hogy túl vagyunk a nehezén, februárban azonban újra beszakadt a jég és minden korábbinál mélyebbre zuhantak a mutatók.
 
A kiábrándultság mértékére azonban a gazdasági mellett a politikai válság is hatással lehet. Ahogy az várható, a szocialisták megmaradt szavazói továbbra is sokkal kevésbé tartják rossznak az ország gazdasági lehetőségeit, mint a többiek. Ám a válságtudat politika összetevőit a legjobban az mutatja, hogy az ország gazdasági helyzetét még a sajátjuknál is kedvezőtlenebbnek gondolják az emberek, és ezen belül nem a jövőre vonatkozó várakozásaik a legsötétebbek, hanem a gazdaság elmúlt egy éves teljesítményét tartják igazán rossznak.
 
Bár a gazdasági közhangulatban korábban is voltak visszaesések, ezek nem mindig jártak együtt a háztartások kiadási szerkezetének a megváltozásával. A 2006-os megszorítások után például sok család a romló kilátások ellenére is tovább költekezett, és hitelek felvételével igyekezett „kisimítani” az átmenetinek gondolt életszínvonal-csökkenés hatásait (2. ábra). Most azonban a romló közhangulat a háztartások gazdasági terveiben is megmutatkozik: az elmúlt fél évtizedben soha nem volt ilyen alacsony a tartós fogyasztási cikkek vásárlását tervezők aránya, és soha nem voltak ilyen kevesen azok, akik félre tudtak tenni valamennyit a havi bevételeikből (3. ábra). 2007 végén még a háztartások 39 százalékának volt spórolt pénze, jobb esetben valamilyen pénzpiaci megtakarítása, most áprilisban azonban már 21 százalék volt ez az arány. Viszont hitel felvételét is csak nagyon kevesen tervezik: a mostani 3 százalék alig fele az egy évvel ezelőtt mért szintnek és harmada a három évvel ezelőttinek.
 
Sőt, ma már valószínűleg sokan bánják, hogy adósságba vágták magukat. A kérdezettek 38 százaléka mondta azt, hogy a háztartásának van valamilyen tartozása, ezek nagy többsége – az összes család bő egyharmada - banknak tartozik vagy lízingdíjat fizet. Ezek többsége devizában adósodott el – az összes válaszadó 12 százalékának van forint alapú hitele, 20 százalékuk svájci frankban, 3 százalékuk euróban vette fel hitelét.
 
A devizahitelesek lehetnek a válság egyik legkönnyebben beazonosítható vesztesei. A válság előtti „békeidőben” rendre azt mutatták az adatok, hogy minél rosszabb anyagi körülmények között él valaki, annál kevésbé bízik abban, hogy a jövőben javulni fog a háztartása anyagi helyzete. Ma már jóval kisebbek a különbségek a különböző jövedelmű helyzetű csoportok között, ami azt jelzi, hogy mostanra az egykor kevésbé borúlátó csoportok bizalma is megingott, miközben a korábban is kifejezetten pesszimista csoportok véleménye már alig romolhat tovább. A változás fő oka, hogy a devizahitelesek tipikusan inkább a magasabb jövedelműek köréből kerülnek ki, ám a forint gyengülésével és a törlesztőrészletek növekedésével az ő anyagi biztonságuk is megingott. Az eladósodott háztartások átlagosan 44 ezer forintot költenek törlesztésre, a devizahitelesek ennél is többet (52 ezer) és az elmúlt három hónapban szinte valamennyiüknek nőttek a törlesztőrészletei. A hitelek tömeges bedőlése azonban egyelőre nem tűnik komoly veszélynek: csupán a az emberek néhány százaléka tartotta többé-kevésbé valószínűnek, hogy a válság miatt el kell adnia a lakását vagy az autóját és ez az arány a devizahitelesek körében sem volt magasabb.
 
A válság veszteseinek egy másik lehetséges tipikus csoportját azok alkothatják, akik emiatt veszítik el a munkájukat. Ezek arányát nehéz pontosan megbecsülni, mert az adatok meglehetősen ellentmondásosak. A 18 évesnél idősebb megkérdezettek 8, az aktív korúak 10 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt három hónapban, a válság miatt elveszítette a munkáját (4. ábra). Ez óriási számnak tűnik (nemcsak a hivatalos munkanélküliségi statisztikákhoz képest), ráadásul az így válaszolók egynegyede egy másik kérdésre válaszolván nem munkanélkülinek (hanem aktív keresőnek, nyugdíjasnak vagy más inaktívnak) mondta magát. Ennek az ellentmondásnak alapvetően két oka lehet. Részben valószínűleg arról van szó, hogy a főállás, nyugdíj vagy GYED mellett végzett, nem mindig és nem teljesen legális kiegészítő pénzkereseti lehetőségek szűkültek be, ami rossz hír lenne azoknak, akik éppen többletmunkák vállalásával szerették volna kibekkelni az elkövetkező szűk esztendőket. Másrészt talán az is előfordulhatott, hogy a pánikhangulatban olyanok is bemondták, hogy elveszítették az állásukat, akikkel ez valójában még nem történt meg, „csak” tartanak tőle. Ez annál is inkább így lehet, mert aktív keresők körében viszonylag kevesen félnek attól, hogy a közeljövőben elveszítik az állásukat (1 százalék veszi biztosra és 18 százalék tartja valószínűnek), igaz, azt valamivel többen (2, illetve 21 százalék) gondolják, hogy csökkentett munkaidőben kell majd dolgozniuk. Az állásvesztéstől egyébként leginkább a magáncégeknél dolgozók tartanak, a közszférában foglalkoztatottak a fizetésük csökkenését tartják valószínűbbnek.
 
Összességében persze szinte mindenkinek összébb kell húznia a nadrágszíjat. Csupán a lakosság 5 százaléka mondta, hogy nem kell csökkentenie a kiadásait ahhoz, hogy továbbra is kijöjjön a pénzéből és bár minden harmadik nem tudta megmondani, hogy mennyit kellene lefaragni a kiadásaikból, a többiek elég jelentős, háztartásonként átlagosan havi 33 ezer forintos „megszorítást” határoztak el. Spórolni persze leginkább abból lehet, amire eddig költött az ember, de nem alapszükséglet. A legtöbben a ruhavásárlás visszafogását tervezik, és sokan spórolnának az élelmiszerrel is (5. ábra). Utazásra, étteremre kevesebb, mint minden második polgár költ, és ezeknek a többsége is leginkább ezekről a „luxusokról” tudna lemondani.
 
 A felmérést 2009. április 3-a és 7-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően +/- 2–6 százalék.




Ábrák