Kell-e nekünk e-fizetés?
www.median.hu 
2017. december 11. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ár-apály

Miközben a rezsicsökkentés híre csaknem minden emberhez eljutott, annak hatásairól már erősen megoszlanak a vélemények. Ez derül ki abból a két felmérésből, amelyet a Medián januárban és februárban, azonos kérdésekkel készített.
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2006. október 09.

Kell-e nekünk e-fizetés?

Előadás az e-money szimpóziumon

2006. október 4-én került sor Budapesten, a Magyar Telekom székházban az e-money szimpóziumra, ahol Hann Endre ügyvezető igazgató előadást tartott egy friss kutatásról.

A felmérést a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2006 augusztusában és szeptemberében a Medián-Omnibusz keretében összesen 2400 személy megkérdezésével készítette a készpénzt helyettesítő elektronikus megoldásokra vonatkozó ismeretekről és véleményekről.

 A közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a magyar felnőtt népesség alig egyharmada szokott készpénzhasználat nélkül, bankkártyájával fizetni, aminek részben az az oka, hogy maga a bankkártya sem eléggé elterjedt (mindössze a felnőttek fele rendelkezik vele), másrészt a bankkártyásoknak alig több mint fele használja „fizetőeszközként” a kártyáját. Az elektronikus fizetés csekély elterjedtségének minden bizonnyal az iránta való bizalmatlanság az oka: a bankkártyával rendelkezők kivétel nélkül arra használják kártyájukat, hogy készpénzhez jussanak, valamivel több mint egynegyedük a mobiltelefonja kártyáját tölti fel vele, internetes vásárláshoz pedig elhanyagolható arányban használják.

A bankkártyához képest jóval kedvezőbb a lakosság mobiltelefonnal való ellátottsága: tízből heten birtokolnak (pontosabban használnak) legalább egy készüléket. Viszonylag sokan hallottak róla, hogy pár éve bizonyos dolgokért már Magyarországon is lehet mobiltelefonnal fizetni, ám a lehetőséggel élők aránya ebben a tekintetben is elenyésző. Ugyanakkor minden hatodik ember úgy vélekedik, hogy ha bármilyen vásárlása során olyan módon fizethetne a pénztárnál, mint most a bankkártyákkal lehet, akkor valószínűleg vagy biztosan meg is tenné.

A felmérésben az elektronikus fizetéssel elkölteni szándékozott pénzösszegekre is rákérdeztek a kutatók. Ha egy egyszerű becslési eljárással azokat tekintjük potenciális elektronikus fizetőknek, akik érdemi választ adtak az így kifizetendő forintokkal kapcsolatban, akkor azt mondhatjuk, hogy a mobilos fizetés az interneteshez képest (ha csak a szándékokat vesszük figyelembe az eszközökhöz való hozzájutás nélkül) mind az emberek számát, mind a kifizetendő összeget tekintve valamivel kisebb volumenű lehetne. Ez egyébként nem kevés bevételt hozna a mobilszolgáltatóknak is. A válaszadók 16 százaléka mondott konkrét összeget arra a kérdésre, mekkora havidíj mellett élne a mobilos fizetés lehetőségével, ők átlagosan 1600 forintra gondoltak.

A leginkább a mobilkártya-feltöltés, az autópálya-matrica, a parkolójegy és az élelmiszerek vásárlása esetén élnének az emberek a mobilos fizetés lehetőségével.

Az elektronikus fizetés elterjedésének rövid távon valószínűleg az a legnagyobb akadálya, hogy az emberek nagy többsége nem érzi biztonságos fizetési módnak, sokak panaszkodtak arra, hogy bonyolult, és kevesen ugyan, de olyanok is akadtak, akik szerint kényelmetlen így fizetni a vásárlásnál. Ezt erősíti az is, hogy az emberek többsége még abban az esetben is inkább a sorbanállást választja, ha csak néhány száz forintjába kerül az alternatív vásárlás. Jelentős számban vannak azok is, akik a hiányos szabályozás miatt féltik a pénzüket a mobilos fizetéstől: a mobilszolgáltatókra ugyanis nem vonatkoznak olyan szabályok, mint a bankokra, és vannak, akik attól tartanak, hogy ha tönkremennek, az ügyfelek mobilon pihenő pénze is elúszik.