Romló kilátások
www.median.hu 
2017. október 18. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ár-apály

Miközben a rezsicsökkentés híre csaknem minden emberhez eljutott, annak hatásairól már erősen megoszlanak a vélemények. Ez derül ki abból a két felmérésből, amelyet a Medián januárban és februárban, azonos kérdésekkel készített.
 




KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. február 15.

Romló kilátások

Gazdasági közhangulat 2006-ban

A gazdasági várakozások 2005 végétől a 2006. áprilisi választásokig folyamatosan javultak. A választásokat és az első negyedéves költségvetési hiányadatok közzétételét követően azonban a korábbi pozitív trend megtört, a bizalom mutatói meredek zuhanásba kezdtek.
 

A gazdasági várakozások – vonatkozzanak az ország gazdasági állapotára vagy a háztartások anyagi helyzetére – 2005 végétől a 2006. áprilisi választásokig folyamatosan javultak. A bizalomnövekedés tendenciája 2004 elejétől tartott (ezen belül a mutató kisebb ingadozása jórészt a közhangulatot befolyásoló aktuális gazdaságpolitikai események következménye), és áprilisra a megelőző három év legmagasabb szintjét érte el. A tendencia nem új, hasonló javulás volt az 1998-as és a 2002-es választások előtt is – igaz, a lakossági konjunktúraindex (a négy kérdésre adott válaszok átlaga) akkor mintegy 6, illetve 15 ponttal magasabban állt a 2006. áprilisi értéknél.
 
A választási kampány egyik központi témája éppen a gazdaság helyzete volt: míg a baloldal annak jó teljesítményét hangsúlyozta, addig a Fidesz kampánya azt állította, hogy „rosszabbul élünk, mint négy éve”. Talán az utóbbinak köszönhető, hogy az ország helyzetének megítélése ekkor valamelyest romlott, miközben a másik három mutató értéke (tehát a háztartás helyzetére vonatkozó is) javult.
 
A választásokat és az első negyedéves költségvetési hiányadatok közzétételét követően azonban a korábbi pozitív trend megtört. A bizalom mutatói (különösen a jövőre vonatkozó kilátások, amelyek addig felfelé húzták a konjunktúra-indexet) meredek zuhanásba kezdtek. A bejelentett megszorító intézkedések és a magyar gazdaság iránti nemzetközi bizalom megrendülése miatt júliusra mind a lakossági konjunktúraindex, mind az abban szerepet játszó négy tényező külön-külön az eddig mért legalacsonyabb értéket vette fel. A legnagyobb esés éppen a háztartás jövő évi helyzetére vonatkozó véleményeknél következett be: míg áprilisban a megkérdezettek alig 4 százaléka válaszolt úgy, hogy saját anyagi helyzetében jelentős romlásra számít, addig júliusra ez az arány közel 35 százalék lett. Igaz, eközben a legkisebb visszaesés a háztartás előző évi helyzetének megítélésében következett be, pedig 2003 előtt a lakosság rendszerint éppen ezt ítélte a legrosszabbnak.
 
Általános tapasztalat, hogy az emberek a gazdasági várakozásaikat rendszerint saját háztartásuk anyagi lehetőségeire alapozzák. Ennek megfelelően az EU-csatlakozástól 2006 júliusáig a következő évre vonatkozó vélemények gyakorlatilag együtt mozogtak, legyen szó akár az országról, akár a háztartásról. Augusztustól azonban a kettő valamelyest szétvált, a megkérdezettek a saját háztartásuk kilátásait rendszerint még az országéinál is borúsabban látták.
 
A lakosság korábban jellemzően negatívabban ítélte meg a múltbéli teljesítményt, mint a következő évi lehetőségeket. 2006 közepétől azonban a megkérdezettek a saját háztartásuk tekintetében kifejezetten pesszimisták: negatívabban ítélik meg a jövőre várható helyzetüket, mint akár az előző évit, akár az ország következő évi teljesítményét. Eközben az ország jövő évre várható gazdasági helyzetét a múlt évinél valamivel kevésbé pesszimistán látják, abban továbbra is javulást, vagy legalábbis a korábbinál kisebb mértékű romlást valószínűsítenek. Az év második felében általánossá vált vélekedés tehát úgy fogalmazható meg, hogy „nagyon sokat romlott az ország helyzete, és ez jövőre a pénztárcánkon is érződni fog".
 
Az év utolsó hónapjaiban, a konkrét intézkedések ismertetését követően valamivel nyugodtabb lett a közhangulat, és a korábbi zuhanást stagnálás, illetve lassú javulás követte. Egyelőre azonban nem lehet arra számítani, hogy a hangulat egyhamar visszaállna a választások előtti, vagy az előző ciklus hasonló időszakában mért szintre.
Annál is kevésbé, mert a fogyasztói árak januári emelkedése ismét rontott a közhangulaton. A mostani visszaesés azonban összességében már korántsem akkora mértékű, mint május és július között, a konjunktúra-index és az azt alkotó tényezők értéke is az augusztusi szintet közelíti meg. Decemberről januárra a legnagyobb (4 pontos) esés ismét az ország elmúlt évi teljesítményének és a háztartás kilátásainak megítélésében következett be (összehasonlításként ezen tényezők megítélése áprilisról májusra 15, illetve 11 pontot zuhant). Elmondható tehát, hogy a gazdaság rendbetételét célzó konkrét intézkedések már sokkal kisebb pesszimizmust váltottak ki a megkérdezettek körében, mint az azt megelőző időszak, amikor a lakosság még nem szembesült magukkal az intézkedésekkel, csak azok szükségességével (1-2. ábra).
 
A gazdasági közhangulatban bekövetkező ingadozások a teljes lakosság körében megfigyelhetőek, de a változások különböző időpontokban, és némiképp eltérő mértékben jelentkeztek a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban. A fővárosiak gyorsan, de kisebb mértékben reagáltak a bejelentésekre, míg a falusiak hangulata valamivel később, de nagyobb mértékben romlott. A korcsoportokat tekintve elsősorban a 60 évesnél idősebbek, míg foglalkozás szerint (a nyugdíjasok mellett) különösen az önállóak, vállalkozók kevésbé pesszimisták az átlagnál. Egyértelmű az összefüggés a család anyagi helyzete és az eltartott gyermekek száma szerint is: a gazdagabbak és a gyermektelenek általában az átlagosnál kevésbé, míg a szegényebbek és a nagycsaládosok sokkal pesszimistábbak.
 
A gazdasági helyzet megítélése szempontjából azonban meghatározó tényező a pártpreferencia is: az ellenzéki szavazók és a pártpreferenciával nem rendelkezők az átlagnál jóval borúlátóbbak, míg a kormánypártok, és ezen belül különösen az MSZP támogatói optimistábbak (1. táblázat). (A konjunktúraindex és a pártpreferencia közötti kapcsolat leginkább a választások körül, illetve az év végén erősödött meg.)
 
A gazdasági közhangulatban látott trendek két fontos tényező, az infláció és a munkanélküliség megítélésében is tükröződtek. Az infláció elmúlt évi és jövőbeni mértékére vonatkozó becslések az EU-csatlakozás óta gyakorlatilag együttmozogtak, a lakosság jellemzően az infláció mértékének változatlanságát, vagy 1-2 százalékpontos javulását valószínűsítette. Eközben a munkanélküliséget illetően a közvélemény az elmúlt három évben sosem volt optimista, de az előző évi becslésekhez képest átlagosan legfeljebb 2 százalékos romlást várt.
 
2006 elején (a gazdasági közhangulat javulásával összhangban) a megkérdezettek mind az infláció, mind a munkanélküliség tekintetében kisebb javulást, azaz csökkenést valószínűsítettek. A választások és a költségvetés állapotának beismerése után azonban ezen a téren is jelentős változások történtek: miközben a múlt megítélése (az ország gazdasági helyzetének megítélésével ellentétben) nem változott jelentősen, addig a jövőbeli kilátások ettől – korábban nem tapasztalt mértékben – elszakadtak. A megkérdezettek az év második felében az előző évinél átlagosan mintegy 5-6 százalékkal magasabb inflációt, és 4-5 százalékkal magasabb munkanélküliséget valószínűsítettek, és bár a munkanélküliség mértékére vonatkozó becslések az év végén valamelyest csökkentek, az inflációra vonatkozóak stagnáltak.
 
A fogyasztói árak januári változása elsősorban az inflációs várakozásokra nyomta rá a bélyegét: miközben az előző évre vonatkozó becslések átlaga augusztus óta szinte változatlan, addig a jövő évre várt drágulás mértéke mostanra elérte a 23 százalékot. Ezt meghaladó inflációra utoljára 1999-ben számított a lakosság, ráadásul az inflációnövekedés (vagyis az előző és következő évre vonatkozó becslések közötti különbség) várt értéke minden korábbinál magasabb lett. 2006 előtt a legmagasabb becsült inflációnövekedés 2003 decemberében volt, amikor is a megkérdezettek az előző évinél átlagosan 3 százalékponttal magasabb inflációt vártak – mostanra viszont ez a különbség meghaladta a 7 százalékpontot.
 
Eközben a munkanélküliségre vonatkozó becslések – bár december óta kismértékben ismét emelkedtek – már mintegy 2-2,5 százalékponttal elmaradnak a 2006 harmadik negyedévében mért értékektől. A lakosság azonban továbbra is a munkanélküliek arányának jelentős növekedését valószínűsíti, a várt növekedés mértéke átlagosan 4 százalékpont (3. ábra). (Jellemző egyébként, hogy a lakosság az inflációt a valóságnál átlagosan 10-15 százalékkal, a munkanélküliséget pedig 15-20 százalékkal magasabbra becsli.)
 
A megromlott gazdasági kilátások ugyanakkor nem okoztak törést a lakosság vásárlási szándékaiban. Bár a nagy értékű tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó vásárlási kedv a megszorítások bejelentését követően valamelyest visszaesett, az év végére visszaállt az előző év hasonló időszakában mért értékre. A költekezési szándékok és a gazdasági közhangulat közötti összefüggés tehát nem egyértelmű, a vásárlási szándékok gyakran csak 1-2 hónapos késéssel, és változó mértékben reagálnak a gazdasági közhangulat változásaira. Ennek megfelelően az év közepén, miközben a gazdasági helyzetmegítélés zuhanásba kezdett, 5-6 százalékponttal csökkent azon háztartások aránya, amelyben állításuk szerint a következő évben tartós fogyasztási cikk vásárlását tervezték. A vásárlási kedv pedig már akkor növekedésnek indult, amikor a gazdasági helyzetmegítélés még alig javult. Az utolsó negyedévben ismét csaknem minden negyedik háztartásban tervezték, hogy tartós fogyasztási cikket vesznek – igaz, ez jócskán elmarad a 2002-ben, a „száz napos csomag” idején mért szinttől, amikor a háztartások több mint harmadában terveztek nagy értékű vásárlást (4. ábra).
 
Az elmúlt két év alatt – a véletlennek tulajdonítható ingadozásokat leszámítva – enyhén csökkenő tendenciát mutatott azok aránya, akik egy éven belül hitel felvételét tervezték: míg arányuk 2005 elején 10 százalék körül alakult, addig ez 2006 végére jellemzően 8-9 százalékra csökkent. Ez az 1 százalékpontos csökkenés arányában már jelentősnek mondható, hiszen két év alatt nagyságrendileg 10 százalékos visszaesést jelent. A hitelfelvétel és a megtakarítások terén megfigyelhető, hogy ezeket sem a gazdasági közhangulat ingadozásai – és ezen belül a háztartás helyzete és kilátásai –, sem a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó vásárlási kedv alakulása nem tudja érdemben befolyásolni.
 
Azok közül, akik hitel felvételéről gondolkodtak, 2006-ban átlagosan minden második tervezte, hogy lakáscélú hitelért folyamodik. Áruhitel felvételét mintegy 19 százalékuk tervezte, és az autóhitelt, illetve szabad felhasználású személyi kölcsönt tervezők aránya is ehhez nagyságrendileg hasonlóan alakult (17, illetve 14 százalék). A hitelfelvételt tervezők 4 százaléka nevezett meg a felsoroltaktól eltérő hitelcélt. A hitelösszegek tekintetében már nagyobbak a különbségek: a tervezett lakáshitel összege az év során átlagosan 4,7 millió forint, míg autóhitelnél ez 1,6 millió, szabad felhasználású kölcsönöknél 1,1 millió, a tervezett áruhitelek összege pedig átlagosan 250-300 ezer forint volt.
 
Az elmúlt két év során rendszerint 17-23 százalék között volt (bár tendenciájában 2005 végétől csökkent) azok aránya, akik a kérdezést megelőző hónap során a jövedelmükből félre tudtak tenni valamennyit. Arányuk viszont áprilistól folyamatosan 20 százalék alatt maradt, januárra pedig – 2004 óta először – 15 százalék alá csökkent. Az viszont, hogy ők a háztartásuk összes jövedelmének hány százalékát tudták félretenni, három éve gyakorlatilag állandó, jellemzően 14-17 (átlagosan 15,4) százalék körül alakul (5. ábra).
 
 
1. táblázat
A lakossági konjunktúraindex* alakulása 2006. és 2007. január között, különböző társadalmi-demográfiai csoportokban - átlagok
 
 
2006. január
április
július
október
2007. január
ÉLETKOR
18-29
-11
-11
-51
-44
-37
30-39
-17
-10
-50
-51
-48
40-49
-17
-10
-48
-48
-44
50-59
-12
-6
-52
-44
-42
60 és idősebb
-14
-3
-45
-40
-39
LAKÓHELY
Budapest
-12
-11
-45
-45
-40
vidéki város
-12
-9
-46
-49
-41
község
-17
-5
-55
-39
-43
ISKOLAI
VÉGZETTSÉG
kevesebb mint 8 osztály
-23
-6
-50
-40
-49
8 általános
-14
-9
-55
-49
-44
középiskola
-16
-8
-42
-45
-37
főiskola, egyetem
-1
-4
-40
-35
-36
FOGLALKOZÁS
vezető, értelmiségi
-8
-6
-39
-40
-32
egyéb szellemi
-15
-9
-47
-49
-41
önálló, vállalkozó
-10
-7
-29
-36
-31
szakmunkás
-12
-11
-54
-46
-41
szakképzetlen fizikai
-8
-9
-51
-51
-52
nyugdíjas
-15
-4
-49
-42
-40
egyéb inaktív
-21
-12
-50
-51
-44
HÁZTARTÁS
ANYAGI
HELYZETE
alsó
-25
-14
-61
-52
-52
alsó-közép
-14
-10
-53
-45
-42
felső-közép
-13
-4
-43
-44
-36
felső
-7
-4
-41
-39
-34
KISKORÚAK
SZÁMA A
HÁZTARTÁSBAN
nincs
-13
-7
-47
-43
-38
egy
-13
-8
-49
-48
-42
kettő
-16
-9
-52
-52
-55
három vagy több
-29
-16
-58
-54
-50
PÁRTPREFERENCIA
Fidesz-MPSZ
-30
-32
-63
-63
-56
MDF
-25
-19
-48
-35
-47
MSZP
9
12
-30
-20
-23
SZDSZ
3
9
-30
-28
-34
egyéb párt
-27
-47
-58
-48
-51
nincs pártja
-19
-13
-50
-46
-39
ÁTLAG A TELJES NÉPESSÉGBEN
-14
-7
-49
-45
-41
*a háztartás pénzügyi és az ország gazdasági helyzetének megítélése az elmúlt és a következő 12 hónapban; az index lehetséges legkisebb értéke –100, a legmagasabb értéke +100




Ábrák