Hogyan szavaztak a magyarok 2010 áprilisában?
www.median.hu 
2017. június 26. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 

A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

A szavazókorú népesség többsége kormányváltást akar, és az így gondolkodók abszolút többsége elfogadná Botkát miniszterelnöknek. Tíz nappal a miniszterelnök-jelöltet állító kongresszus előtt az MSZP megbízásából a Medián gyorsfelmérést végzett Botka László üzenetéről. 


Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan

Önök kérték



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2010. április 27.

Hogyan szavaztak a magyarok 2010 áprilisában?

Elemzés a Medián választási felmérései alapján

A magyar pártrendszer gyökeres átalakulásának következtében a törésvonalak is megváltoztak. A Fidesz és az MSZP közötti erőeltolódás különböző mértékben érhető tetten az egyes társadalmi csoportokban: a Fidesz táborában elhalványultak a markánsabb szocio-demográfiai különbségek és a szocialisták alacsonyabb támogatottsága is bizonyos kiegyenlítődést eredményezett – kivéve azt, hogy az MSZP szavazótáborában rendkívül kevés a fiatal. A Jobbik és az LMP megjelenése átrajzolta a társadalom politikai tagoltságát, különösen a generációs törésvonal vált élesebbé.

A Fidesz néppárttá válása nem új jelenség, azonban a társadalom legkülönbözőbb szegmenseiben tapasztalható magas támogatottság korábban nem volt ilyen mértékben jellemző rá. A leendő kormánypárt még az olyan csoportokban is 50 százalék körül áll, ahol korábban kifejezetten népszerűtlen volt: nyugdíjasok, budapestiek, nem vallásosak, volt MSZMP-tagok – a fővárosiak kivételével a Fidesz ezekben a rétegekben könyvelhette el a legnagyobb nyereségét. Az MSZP visszaesésével a társadalom alacsonyabb státusú tagjai – az alacsony iskolai végzettségűek – is egyértelműen a Fidesz felé fordultak. Ennek megfelelően az MSZP közel másfél millió támogatójának elpártolásával baloldali jellegét is elvesztette: az értelmiség körében ugyanolyan arányban találunk szocialista szavazókat, mint a munkások között, és a vallásosság tekintetében korábban meglévő éles különbség is elmosódott.
 
A generációs hovatartozás hatása ugyanakkor jelentősebbé vált. Az MSZP és a Jobbik támogatóit vizsgálva olyan határozott tendenciát fedezhetünk fel, amely utoljára a 90-es évek elején volt jellemző a magyar pártok szavazóbázisaira: a szocialistáknak több mint háromszor annyi híve van a nyugdíjasok, mint a fiatalok között; a Jobbiknak pedig négyszer olyan magas a támogatottsága a 30 év alattiak körében, mint a 60 fölötti korosztályban. Feltehető, hogy az LMP felülreprezentáltsága a legfiatalabb korosztályban még jobban kidomborodik, mint az adataink alapján látható: a mintába kevés huszonéves került be, különösen az első választókat tudják nehezen elérni a kérdezőbiztosok. A generációs törésvonal eltolódását jelzi az is, hogy a Fidesz – nevében is fellelhető – fiatalos jellege már a múlté: a párt híveit azonos arányban találhatjuk a nyugdíjasok és a 30 évesnél fiatalabbak között.
 
A Jobbikkal kapcsolatban a Medián adatai cáfolják azt a tévhitet, miszerint a párt támogatóinak zöme a társadalom perifériájára szorult állampolgár lenne – a Jobbik a legkisebb támogatottsággal éppen a legalacsonyabb iskolai végzettségűek között rendelkezik. Sokkal valószínűbb, hogy elsősorban nem a szociálisan hátrányos helyzet, hanem a politikai elitből való kiábrándulás, az anti-establishment érzület közelített ilyen nagy és heterogén tömeget a radikális párthoz. A pártvezetés jól észrevehetően vallásos retorikája ellenére a radikálisok alulreprezentáltak az aktív vallásgyakorlók között – ez valószínűleg a katolikus egyház Jobbikkal szembeni távolságtartásával magyarázható. Lényegesen több férfi szavazott a Jobbikra, mint nő, ez azonban nem sajátosan magyar jelenség, a szélsőjobboldali pártok támogatói között egész Európában felülreprezentáltak a férfiak. Az új pártok esetében a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdés az, hogy honnan jöttek a szavazóik. Ezt a korábbi pártpreferenciát firtató kérdésre adott retrospektív válasz alapján próbáltuk kideríteni – ezeket az adatokat azonban óvatosan kell kezelni, köztudott ugyanis, hogy a választók memóriája sokszor szelektív és homályos az ilyen kérdések esetében. A Medián tavalyi, közvetlenül az EP-választások után készített felmérése óta a radikális párt szavazótábora ténylegesen megduplázódott, ennek következtében némileg megváltozott a helyzet. A jelenlegi jobbikosok között megnőtt azoknak az aránya, akik 2006-ban saját bevallásuk szerint a Fideszre voksoltak (37 százalék, 1. ábra), mellettük a radikálisok nagy része a szocialistáktól (21 százalék) és a korábban nem szavazók, illetve a kérdésre nem válaszolók „táborából” érkezett (20 százalék). A Jobbik hívei között vannak a leginkább felülreprezentálva az első választók (13 százalék).
 
A médiában gyakran elhangzott állítás szerint az LMP-re zömében volt szabaddemokraták szavaztak, tehát a Lehet Más a Politika valójában az SZDSZ reinkarnációja. A Medián adatai nem támasztják alá ezt az elméletet. Az LMP támogatottságának területi eloszlása és a párt társadalmi háttere kétségkívül nagyon hasonló a négy évvel ezelőtti SZDSZ-éhez, ezek az adatok azonban semmit sem mondanak az egyének viselkedéséről – mellesleg a 90-es Fidesz is ilyen karakterű szavazóbázissal rendelkezett. Hogy a szavazók szintjén valójában mennyire erős a személyi kontinuitás, azt nehéz megmondani, mindenesetre a „Kire szavazott 2006-ban?” kérdésre az LMP-seknek mindössze 15 százaléka adott olyan választ, hogy négy éve a liberális pártra voksolt (2. ábra), többségük úgy emlékezett, hogy az MSZP-t támogatta (32 százalék), de annak idején sokan döntöttek a Fidesz mellett is (18 százalék), illetve azoknak is jelentős az aránya, akik nem válaszoltak a kérdésre vagy nem szavaztak (21 százalék) – további 7 százalék nem is volt szavazásra jogosult 2006-ban.
 
Noha a pártválasztás indítékainak feltárásához a jelenleginél sokkal hosszabb és mélyebb elemzés szükséges, felmérésünknek lehetséges egy olyan olvasata is, hogy az LMP előretörése részben a Jobbik rovására történt. Mindkét párt népszerű a fiatalok között, az anti-establishment attitűd és a korrupciós botrányokon való felháborodás pedig valószínűleg sok protesztszavazót az LMP-hez és nem a Jobbikhoz közelített. Az LMP-t kisebb népszerűsége ellenére többen tartották tisztázatlan pénzügyektől abszolút mentes pártnak – a teljes népesség 23 százaléka – , mint a radikális jobboldali pártot (20 százalék) vagy a Fideszt (10 százalék). A szavazatukról csak az utolsó hetekben, napokban döntők jó része, 27 százaléka ezúttal inkább a Lehet Más a Politikát választotta (a Jobbikot 14 százalék) – a tavalyi EP-választáson még a Jobbik volt különösen felülreprezentált ebben a csoportban. Az előrejelzések jórészt emiatt becsülték alá akkor a Jobbikot, most pedig kisebb mértékben az LMP-t.
 
A pártok támogatottsága különböző társadalmi-demográfiai csoportokban 2010-ben és 2006-ban a pártot választani tudók körében
 
 
2010 (N=3000)
2006 (N=6000)
2006-2010
Fidesz- KDNP
MSZP
Jobbik
LMP
Fidesz-KDNP
MSZP
SZDSZ
Fidesz nyereség
MSZP veszteség
életkor
18-29
56
10
23
8
50
35
7
6
-25
30-39
64
9
18
5
50
34
7
14
-25
40-49
60
15
14
9
43
41
8
17
-26
50-59
55
20
11
9
37
51
5
18
-31
60 +
56
33
5
3
32
58
2
24
-25
nem
férfi
55
18
18
7
37
38
6
18
20
61
18
11
6
36
44
4
25
26
lakóhely
Budapest
50
21
12
10
35
44
12
15
-23
város
57
18
15
7
41
44
6
16
-26
község
63
17
13
4
47
41
4
16
-24
templomba-járás gyakorisága
rendszeresen
67
17
10
3
53
35
3
14
-18
alkalmanként
60
17
13
7
45
43
5
15
-26
soha
51
20
18
7
33
52
7
18
-32
iskolai végzettség
felsőfok
49
19
13
13
43
36
13
6
-17
középiskola
52
18
16
9
40
44
7
12
-26
szakmunkás
62
17
14
4
44
43
4
18
-26
max. 8 ált.
75
19
4
2
42
50
2
33
-31
MSZMP-tagság
tag volt
46
46
5
13
77
3
33
-31
nem volt tag
63
15
14 
4
44
42
6
19
-27
  




Ábra