Utóítélet
www.median.hu 
2017. december 11. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2009. június 26.

Utóítélet

Bár az európai parlamenti választás előtt két hónappal csak minden huszadik választó volt biztos abban, hogy a Jobbik át fogja lépni az 5 százalékos küszöböt, egy héttel a voksolás után kevesebb, mint minden harmadik mondta azt, hogy meglepte az eredmény.

 
Bár az európai parlamenti (ep) választás előtt két hónappal csak minden huszadik választó volt biztos abban, hogy a Jobbik át fogja lépni az 5 százalékos küszöböt, egy héttel a voksolás után kevesebb, mint minden harmadik mondta azt, hogy meglepte az eredmény. Az más kérdés, hogy leginkább azok lepődtek meg, akik valóban ismerik az eredményt: 64 százalék tudta felsorolni, hogy mely pártok küldhettek képviselőt Brüsszelbe, és minden negyedik a pártok szavazatarányát is többé-kevésbé pontosan meg tudta mondani.
 
A többség nagyon (21 százalék) vagy legalábbis többé-kevésbé (40 százalék) örül az ep-választás eredményének, ami egyebek mellett azért is lehetséges, mert a közvélekedés valamivel kevésbé elutasító a Jobbikkal szemben. Áprilisban még a választók bő egyharmada nem is hallott a Jobbikról (HVG, 2009. május 30.), június közepén viszont már tíz kérdezettből kilenc tudott véleményt mondani a pártról. Ahogy két hónappal ezelőtt, úgy most is azzal értettek a legtöbben egyet, hogy „a Jobbik végre kimondja azokat a problémákat, amikre mindenki gondol”, miközben 34-ről 39 százalékra nőtt az egyetértés azzal az állítással, hogy „csak a Jobbik törődik igazán a kisemberek érdekeivel.” Viszont sokan vannak olyanok is, akik veszélyesnek (54) vagy egyenesen fasisztának tartják a Jobbikot (45).
 
Megosztott a közvélemény azzal kapcsolatosan is, hogy a Fidesz hogyan viszonyuljon a radikális jobboldali párthoz: az MSZP-szavazók nagy többsége szerint egyértelműen el kell tőle határolódnia, a jobbikosok szerint viszont a szövetségest kellene látnia benne (1. ábra). Bármelyik irányban lép is, könnyen veszíthet szavazatokat a Fidesz, hiszen a támogatói szűk egyharmada az előbbi, bő egyharmada viszont az utóbbi véleménnyel ért egyet.
 
A Jobbik hirtelen megerősödésének okait keresve többféle magyarázat látott napvilágot. Az egyik szerint a párt annak köszönhette sikerét, hogy a bárdolatlanul kimondta azt, amit az emberek többsége valójában gondol a cigánykérdésről. Ebben a magyarázatban alighanem sok igazság van, hiszen a Jobbik szárnyalása akkor kezdődött, amikor romák által elkövetett bűntényekkel volt tele a sajtó. A Medián februári felmérése szerint ezek a fejlemények már nem nagyon növelték a lakosság cigányellenességét, hiszen az eddig is meglehetősen erőteljes volt, viszont a romákkal kapcsolatos véleményalkotás kezdett részévé válni a szavazók politikai identitásának is. Erre utal az ep-választás települési eredményeinek és a népszámlálási statisztikáknak az összevetései is: azokban a városokban, amelyekben 5 százaléknál magasabb a roma népesség aránya, a Jobbik csaknem 20 százalékot kapott (2. ábra).
 
Az ilyen földrajzi okoskodásokkal azonban csínján kell bánni, hiszen a települési adatokból elvileg nem lehet következtetni a személyek viselkedésére – a fenti összefüggésből azt is ki lehetne spekulálni például, hogy a cigányok szavaznak a Jobbikra. A hazai politikai elemzések színvonalát jelzi, hogy kezd általánosan elfogadottá egy másik, nem sokkal megalapozottabb feltételezés, miszerint nagy többségben a pártjukban csalódott egykori MSZP-szavazók pártoltak át a Jobbikhoz. A párt valóban jobban szerepelt azokon a településeken, amelyeken korábban az MSZP-nek állt a zászló, ám ez jelentős részben azért lehetett így, mert az ep-választáson ezeken a településeken az átlagnál is kisebb volt a részvétel - 3. ábra (nincs bizonyíték rá, de logikusnak tűnik, hogy az MSZP egykori támogatói távol maradtak). A Jobbik pedig a szavazói nagyarányú aktivitása miatt ott szerepelhetett a legjobban, ahol kevesen szavaztak.
 
A közvélemény-kutatási adatok sem támasztják alá „a baloldalról szélsőjobbra” elméletét. Amennyire lehet hinni a 2006-os voksolást felidéző válaszoknak, a Jobbik támogatói között alig valamivel nagyobb (14 százalék) az egykori MSZP-szavazók aránya, mint a Fidesz jelenlegi szavazótáborában (9 százalék): a többségük 2006-ban a Fideszre szavazott vagy még nem is volt szavazati joga (4. ábra).
 




Ábrák