Öt éve az EU-ban
www.median.hu 
2017. október 18. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2009. április 30.

Öt éve az EU-ban

Vélemények és ismeretek az Európai Unióról

 
A csatlakozás óta eltelt öt évben nem történt érdemi változás az EU-tagság támogatottságában: a magyar állampolgárok döntő többsége továbbra is inkább, vagy teljes mértékben támogatja Magyarország EU-tagságát. Kisebb hullámzások azért voltak: a tagságot a 2003-as népszavazás előtt támogatták a legtöbben, 2005 őszén – az Európai Alkotmányról tartott sikertelen holland és francia népszavazás utáni időszakban – a legkevesebben. Az integráció megítélésében többé-kevésbé egységes a magyar társadalom, bár a magasabb iskolai végzettségűek, a városban élők és a fiatalabbak valamivel nagyobb arányban támogatják. Politikai szimpátiák alapján is mutatkoznak különbségek – a leginkább az SZDSZ és MSZP, a legkevésbé pedig a Jobbik szavazói vannak a tagság mellett, de még az utóbbiak többsége is inkább támogatja az integrációt. Az EU-tagság támogatottságának időbeli stabilitása azért is figyelemre méltó, mert időközben igen nagy ingadozások voltak az ország helyzetének megítélésében, ám ezek a véleményváltozások a jelek szerint nem vetültek ki az EU megítélésére. Az EU-tagságot támogatók aránya az utóbbi hónapokban bekövetkezett drámai mértékű pesszimizmus idején sem változott jelentős mértékben. Az Európai Bizottság iránti bizalom például magasabb a nemzeti politika szinte valamennyi intézménye iránti bizalomnál. A csatlakozást fontos, történelmi jelentőségű lépésnek tartja a magyarok többsége, a Medián 2009 februárjában készített felmérésében például csaknem minden tízedik válaszadó ezt tartotta az új- és legújabb kori magyar történelem legfontosabb eseményének.
 
Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy a magyar polgárok pontosan ismernék az Európai Unió politikai intézményrendszerét. Ezt jól példázza az Európai Parlamenttel kapcsolatos alacsony tájékozottsági szint – holott az Unió polgárainak éppen az EP-választások révén lenne lehetősége az EU-s döntéshozatal közvetlen befolyásolására. Négy évvel ezelőtt a magyar lakosság 63, most márciusában pedig a 75 százaléka tudta többé-kevésbé pontosan megmondani, hogy mi is az Európai Parlament, viszont a magyarok relatív többsége a második EP voksolás előtt is úgy gondolta, hogy az EP-ben az egyes országokból érkező képviselők alkotnak képviselő-csoportokat és csak 29 százalékuk tudta, hogy a képviselők a nagy európai pártcsaládok frakcióiban ülnek.
 
Az EP-vel kapcsolatos alacsony szintű tájékozódás nem magyar jelenség: a nemzetközi politikatudomány meghatározó elmélete szerint az uniós polgárok „másodrendű országos erőpróbákként” értelmezik az EP-választásokat: a belpolitikai témák alapján szavaznak, ám a szavazásnak – mivel nincs közjogi hatása a hazai politikára – kisebb jelentőséget tulajdonítanak. Főleg akkor, ha már nem az első EP-választáson vesznek részt. Ez látszik abból is, hogy az EP-választások történetében a tagállamok többségében az első választáson volt a legnagyobb a részvétel. 1984-ben az akkor másodjára szavazó országok polgárai átlagosan csaknem 5 százalékkal kisebb arányban szavaztak, 1989-ben a másodjára voksoló dél-európai polgárok 10 százalékkal kisebb arányban járultak az urnákhoz, 1999-ben pedig már csaknem 17 százalék volt a különbség az első és a második választás részvétele között. Ha ez a történelmi trend folytatódik, akkor 2009-ben a 2004 óta csatlakozó országokban kisebb részvétel várható az EP-választáson, mint a korábbi voksolások alkalmával. Annyi bizonyos, hogy Magyarországon négy évvel ezelőtt jóval többen (50 százalék körül) mondták biztosra a részvételüket, mint most: a Medián áprilisi felmérésében 37 százalék volt a „biztos” szavazók aránya.
 
Az EP-választásokon való alacsony részvétel sajátos paradox helyzetet idézett elő: miközben az EP azért jött létre, hogy bevonja az európai döntésekbe a polgárokat, az uniót támogató szavazók – részben talán az EU-s döntéshozatal bonyolultsága miatt – sokkal kevésbé látják át a szavazatuk jelentőségét, míg az EU-val kapcsolatban szkeptikus vagy éppen ellenséges pártok a megfelelő ellenségkép felmutatásával képesek mobilizálni a szavazóikat. Így az EP-választásokon csökkenő részvétel az EU-szkeptikus pártok folyamatos erődösödésével járt együtt. Európa szerte sajátos helyzet alakult ki: az EU-integráció támogatása és az EP-választáson való részvétel között fordított irányú kapcsolat alakult ki. Ezt mutatják a legfrissebb magyar adatok is: a Medián márciusi és április kutatásainak összevont adatbázisa azt mutatja, hogy minél nagyobb arányban támogatják egy párt szavazói Magyarország EU-tagságát, annál kisebb arányban készülnek az urnákhoz járulni a június 7-ei választáson.
 
Ez a rövid összefoglalója annak az előadásnak, amelyet Karácsony Gergely tartott 2009. április 29-én, a Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövetségének sajtóreggelijén.