Pedig a zsinórban ötödik világbajnokságról hiányzó magyar csapat távollétében a meccsnézés hagyományosan erős motívumai közül az azonosulás szintje szükségképpen módosul. A Népszabadság megbízásából május elején készült 1200 fős országos felmérés szerint a vébé iránti érdeklődés kisebb, mint négy évvel ezelőtt: akkor a férfiak körében másfélszer annyian mondták, mint az idén, hogy minden meccset megnéznek (Népszabadság, 2002. május 31). Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a foci egyébként is kevésbé érdekli az embereket, mint a legutóbbi világbajnokságot megelőző időszakban (az érdeklődés mértékét kifejező százfokú mutató értéke akkor 36 pont volt, az idén 27). Ennek minden bizonnyal legfontosabb eleme a magyar foci eljelentéktelenedése, de szerepet játszhat benne a nemzetközi látványfutball piacának túlkínálata is.

A világbajnokság mindezek ellenére kiemelkedő eseménye a foci világának. A felnőtt lakosság 8 százaléka úgy tervezi, hogy lehetőség szerint minden meccset megnéz, további 14 százaléka pedig a meccsek többségét megnézi. A kettő együtt– bár kevesebb mint 2002-ben –  több, mint a duplája annak, mint amennyien azt állítják, hogy nagyon érdeklődnek a foci iránt. A futballrajongók kilenctizede költözik a tévé elé, és a világbajnokság a „közepesen” érdeklődőknek is csaknem hattizedét (56 százalék) vonzza ennyire. Az esemény médiaértékét jelzi, hogy még azoknak a 14 százaléka is megnézi a meccsek többségét, akiket csak kicsit érdekel a foci, és az „igazán érdekes, fontos meccsek” közönsége ebben a körben héttizednyi (70 százalék.)

A férfiak 35, a nők 10 százalékának van kedvenc válogatottja. A focirajongók 84, a közepesen érdeklődők 51 százaléka szurkol valamelyik csapatnak, de még a kicsit érdeklődők körében is számottevő (22 százalék) azok aránya, akik nem teljesen elfogulatlanul követik a meccseket. A japán-koreai világbajnokság előtt az érdeklődők kevésbé voltak elkötelezettek, vagyis egyre többen tudják többé-kevésbé érzelmileg kompenzálni a magyar csapat távolmaradásából eredő hiányt. A „szavazatok” nyolctizedén öt válogatott osztozik:, de a brazilokat támogatják kiemelkedően a legtöbben. Egyébként is hagyományosan őket szeretik a legjobban, és a kedvencet szabadon választó szurkoló igyekszik jól járni: a világbajnoki cím elnyerésére esélyesnek tartott országok listáján kimagaslik Brazília   annyian számítanak az ő végső sikerükre, mint amennyien az összes többi csapatéra, saját szurkolóinak 82 százaléka szerint ők a legnagyobb esélyesek. Egyébként a szurkolók közel fele (48 százalék) tartja kedvenc csapatát az igazi favoritnak. Négy évvel ezelőtt lényegesen kiegyenlítettebbnek látszottak az erőviszonyok: a foci iránt nagyon érdeklődők körében az elsőszámú favorit és a harmadik között csupán 3 százalékpont volt a különbség, az idén 47 pont. A kimenet bizonytalansága pedig a sport egyik legfontosabb eleme, így az esélyek egyértelműsége  – a magyar futball eltűnése és a túlkínálat mellett - szerepet játszhat az érdeklődés mérséklődésében.

Bár a foci igazi csapatsport, a tömegkommunikáció az egyéni hősöket emeli ki. Így nem is meglepő, hogy több embernek (32 százalék) van kedvenc játékosa, mint csapata. A magyarok legkedvesebb focistái Ronaldinho, Beckham és Ronaldo.

Még azok közül is minden második számon tart ilyet, aki csak egy kicsit érdeklődik a foci iránt. Így az sem meglepő, hogy személyes kedvenccé nem is feltétlenül a közvetlen sportteljesítmény révén lesz egy játékos, ebben a körben a szavazatok 80 százalékán azonos arányban osztozik a hivatalosan is a világ legjobbjának választott Ronaldinho és az eredményesség tekintetében tőle elmaradó, de évek óta médiakedvenc David Beckham. Ha a focirajongókra szűkítjük a kört, a sorrend változatlan, de a három játékos közötti különbség lényegesen megnő. A három éllovas közül kettő állócsillag, de éppen az első helyen történt változás: négy éve Zidane volt a legnépszerűbb, az idén csupán ötödik, de még így is megelőzi honfitársát, a jelenleg értékesebbnek tartott Henry-t.