A Fidesz-Lockheed levélbotrányról
www.median.hu 
2017. december 15. 

Gazdaság


Ár-apály

KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
1999. május 31.

A Fidesz-Lockheed levélbotrányról

A Népszava megbízásából május végén készült országos közvélemény-kutatás szerint a szenátorbotrány kipattanása után másfél héttel az emberek 69 százaléka hallott arról, hogy "országgyűlési képviselôk egy csoportja aláírt egy levelet, amely egy amerikai üzletembert javasolt az USA soron következő budapesti nagykövetének".

A tájékozottak aránya az átlagosnál kicsit magasabb (79 százalék) azok körében, akik most vasárnap az MSZP-re szavaznának, és attól valamelyest elmarad (58 százalék) a kisgazda-hívek körében.
 
Az ügy nem ártott a miniszterelnök népszerűségének: bár azok között, akik nem hallottak a történetről, egyhatoddal többen (67 százalék) szeretnék az elkövetkező években "fontos politikai szerepben" látni Orbán Viktort, mint a tájékozottak körében, a kormányfő népszerűsége a teljes népességben jottányit sem változott március óta ("tetszési indexe" 55 ponton áll). Korántsem mondható el ugyanez az ügy miatt lemondásra kényszerült Selmeczi Gabrielláról. A Miniszterelnöki Hivatal távozó államtitkárának ismertsége — a botránytól aligha függetlenül — a március–áprilisi 65 százalékról május végére 72 százalékra nőtt, de népszerűsége az ôt ismerők körében nagyot zuhant. Bár a korábbi években volt példa arra, hogy egy lemondás nyomán kifejezetten nőtt az érintett kormánytag népszerűsége itt most nem ez történt: Selmeczit a Medián kora tavaszi felméréseiben még tíz válaszadóból legalább négy (42-40 százalék), a legutóbbi közvélemény-kutatás során azonban már csak minden negyedik (24 százalék) kívánta a vezető politikusok között látni a jövőben. Saját pártja, a Fidesz–MPP szavazótáborában még az országos átlagot is meghaladó mértékben csökkent a politikusnő iránti rokonszenv (1.ábra).
 
A miniszterelnök által jóindulatú bugyutaságnak aposztrofált eset részleteiről a Medián kérdezőbiztosai csak azok véleményét kérdezték meg, akik saját bevallásuk szerint hallottak már az ügyről (a további számításokból tehát hiányzik a népesség tájékozatlan 31 százaléka.). A válaszok tanúsága szerint az eset konkrétumainak értelmezése során a polgárok nem annyira a félhivatalos magyarázatokra, mint inkább a politikusokra vonatkozó negatív sztereotípiákra és korábbi – vélt vagy valós – tapasztalataikra hagyatkoztak. Ez magyarázhatja azt, hogy még a kormánypártok támogatóinak körében is jóval többen (61 százaléknyian) tartják a levél aláíróira "nagyon jellemzőnek" a felelőtlenséget, mint ahányan a naiv jóindulatot, a hiszékenységet (14 százalék) A felkínált minősítések közül csak hat százalékuk választotta azt, hogy az aláírók az ország javát akarták szolgálni, míg 44 százalékuk a személyes anyagi érdekek követését érezte hangsúlyos motívumnak (2.ábra). Persze ennél is negatívabb az érintettek megítélése azok között, akik a parlamenti ellenzék valamelyik pártjára szavaznának. Közülük rendre 73 és 63 százalék véli nagyon jellemzőnek a felelőtlenséget, illetve az önös indítékot, és csak minden nyolcadik, illetve huszonötödik fogadta el a miniszterelnöki értékelést abban az értelemben, hogy a naív jóindulatot, illetve az országos érdek szolgálatára törekvést (is) feltételezi. A butaságot, a hozzá nem értést a közvélemény a jelek szerint inkább hibának, mint mentségnek tartja, hiszen ezzel a vonással is inkább az ellenzék, mint a kormánypártok támogatói jellemezték az aláírókat.
 
Ha a polgárok nem is mentesek némi pártosságtól a levélbotrány megítélésében, az eset jelentőségéről és kívánatos kezelési módjáról majdnem minden tekintetben azonos az uralkodó vélemény a kormánypárti és az ellenzéki szavazók körében (lásd táblázatunkat). A politikai paletta egyik pontján sincsenek többségben azok, akik vevők lennének az ügy elbagatellizálására. Az összes válaszadó körében csupán 35 illetve 29 pont az egyetértés átlagos mértéke azzal, hogy csak a sajtó fújta fel az ügyet, illetve hogy a hasonló levelekben nincs kivetnivaló Amerikában (igaz, az ez utóbbit sugalló állítás megítélését a Lockheed–ügyről egyébként értesült megkérdezettek egyharmada hárította el azzal, hogy ezt már tényleg nem tudja megítélni). Ezzel szemben 67 illetve 62 pontos átlaggal inkább az egyetértés irányába mutatnak a vélemények a tekintetben, hogy nagy kárt okozott–e az ügy Magyarországnak, és hogy szükség van–e külön parlamenti vizsgálóbizottság felállítására. A kormányoldal gyors válaszlépésének megítélésében enyhe kettősség érzékelhető. Egyfelől sokakban él a gyanúper, hogy azok csak a tények eltussolását szolgálják (igaz, e tekintetben nagyobbak a pártszimpátia szerinti véleménykülönbségek, mint a másik öt kijelentés kapcsán). Másfelől viszont még a szkeptikusok körében is 10-ből 6 válaszadó szerint példamutató volt a Fidesz-frakció és a kormány reakciója. Az utóbbi véleménnyel való egyetértés mértéke egyébként az összes válaszadó körében 72 ponton áll, és mindössze 4 százalék nem tudott állást foglalni. A parlamenten kivüli pártok hívei és a pártot nem választók véleménymegoszlása — miként a többi kijelentés esetén is — egy kicsit jobban hasonlít a kormánypárti válaszolókéhoz, mint az ellenzékiekéhez, de e tekintetben az utóbbiakra is jellemző a kormányoldal inkább pozitív mint negatív megítélése.
 
 
A felmérést 1999. május 28-a és 31-e között készítette a Medián Közvélemény és Piackutató Intézet a felnőtt népességet reprezentáló 1200 fős minta személyes megkérdezésével. Az adatok — a véletlen minta kisebb torzulásait korrigáló súlyozás után — pontosan tükrözik a lakosság nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus szerinti összetételét.

Offline olvasható: Népszava, 1999. június 3.
 




KAPCSOLÓDÓ TÁBLÁZATOK

1. táblázat



Diagramok