Hogyan készülünk a nyugdíjas éveinkre?
www.median.hu 
2017. október 18. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2006. június 08.

Hogyan készülünk a nyugdíjas éveinkre?

Felmérés a lakosság öngondoskodási hajlandóságáról

A nyugdíj előtt állók igencsak tájékozatlanok a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban és részben ez is a magyarázata annak, hogy csak nagyon kevesen készülnek a nyugdíjas éveikre. Méghozzá éppen azok a legkevésbé, akiknek a leginkább szükségük lenne arra, hogy a várhatóan alacsony nyugdíjukat kiegészítsék.

Így sajnos sokakat fenyeget az időskori szegénység veszélye – többek között ez derül ki a Generali megbízásából a nyár elején végzett Medián-felmérésből. 
 
 
1. Háttér, kutatási kérdések és módszertan
 
A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Generali–Providencia Zrt. megbízásából és a Széchenyi István Szakkollégium közreműködésével felmérést végzett arról, hogy a magyar aktív korú népesség hogyan készül a nyugdíjas éveire. A magyar nyugdíjrendszer reformja immár lassan egy évtizede megtörtént. Az akkor sikerként elkönyvelt átalakítás az állami gondoskodáson alapuló rendszert az öngondoskodás egyes elemeivel egészítette ki – bevezette például a kötelező magánnyugdíjpénztárak intézményét. Az elmúlt években azonban egyre többen hívták fel a figyelmet a jelenlegi nyugdíjrendszer tarthatatlanságára. Egyfelől az állam által beszedett nyugdíjjárulékokból egyre kevésbé biztosítható a nyugdíjak kifizetése. Másfelől azonban az emberek így is túlságosan magasnak érzik a járulékterheket, a járulékfizetés kikerülésével viszont a saját öregkori anyagi biztonságukat veszélyeztetik. Úgy tűnik, hogy nagyobb arányú öngondoskodás nélkül az emberek jelentős része olyan alacsony nyugdíjra számíthat, amivel aligha lesz elégedett.

De mit tudnak erről az emberek? Mennyire ismerik a rájuk vonatkozó szabályokat? Mennyire vannak tisztában azzal, hogy mekkora nyugdíjra számíthatnak? Mi lesz azokkal, akik a jövedelmük jelentős részét a szürkegazdaságból szerzik? Ők tesznek valamit azért, hogy a járulékkikerülésből származó rövidtávú előnyökből valami az idős éveikre is megmaradjon? Mennyire ismerik, és mennyire veszik igénybe az önkéntes nyugdíj-előtakarékossági formákat? Kutatásunk többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ. A felmérés 2006. május 26-a és június 7-e között készült, a 18 és 60 év közötti lakosságot nem, életkori csoportok, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentáló 1500 fős minta személyes megkérdezésével. Mivel a kutatás egyes kérdései főleg az egyéni vállalkozókra és a mikrovállalkozások tulajdonosaira vonatkoznak, ezért a teljes aktív korú lakosságot reprezentáló mintát egy 200 fős mikrovállalkozói almintával egészítettük ki.

 
2. Kik gondoltak már az öregkori megélhetésükre?
 
A 60 évesnél fiatalabb felnőtt népesség közel fele gondolkodott már el azon, hogy nyugdíjas korában miből fog megélni, de csak szűk egyharmaduk számolt be arról, hogy valóban készül is valahogyan az öregkorára (1. ábra). Az így nyilatkozók közül a legtöbben az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot említették (2. ábra) – e csoport 70 százaléka valóban tag, 30 százalékuk egyelőre csak tervezi, hogy belép valamelyik pénztárba. Viszonylag sokan tervezik, hogy nyugdíj mellett dolgozni is fognak, sőt az öregkorukra „készülők” 10 százaléka – az összes megkérdezett 3 százaléka – csak ebben gondolkodik. Ugyanekkora arányt képviselnek azok, akik egyszerűen csak pénzt raknak félre időskorukra, ennél valamivel kevesebben pedig a már meglévő vagyonuk, leginkább az ingatlanuk feléléséből – eladásából, eltartási vagy életjáradék-szerződés megkötésével tervezik biztosítani az anyagi biztonságukat. A teljes népesség 12 százalékát teszik ki azok, akik önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal vagy életbiztosítás megkötésével tudatosan készülnek a nyugdíjaskorra. (Mint látni fogjuk, ennél jóval többen vesznek részt az öngondoskodási formákban, de az egy részüknél nem tekinthető a nyugdíjas évekre való tudatos készülésnek.)

Természetesen az életkor előrehaladtával egyre többen vannak azok, akik már készülnek a nyugdíjas éveikre, ám ezek aránya még az idősebbek között sem éri el az 50 százalékot (3. ábra). A jövedelem hatása pedig csaknem olyan jelentős, mint az életkoré: az 50 év feletti korosztályban az átlagosnál nagyobb jövedelműek között csaknem kétszer annyian készülnek a nyugdíjaskorukra, mint az átlagnál szerényebb jövedelműek. Ez alapján úgy tűnik, hogy az aktív évekre jellemző jövedelemkülönbségek újratermelődnek, sőt akár növekedhetnek is a nyugdíjas évek alatt.


3. Tájékozottság
 
Az aktív korú lakosság meglehetősen tájékozatlan – az egyébként valóban meglehetősen bonyolult – nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. Azt a megkérdezettek túlnyomó többsége tudta, hogy a mai nyugdíjasok nyugdíját a mostani dolgozók járulékából fedezi a társadalombiztosítás, ám a kutatásban szereplő többi   ismeretkérdésre az emberek többsége nem tudott helyesen válaszolni (4. ábra). 44 százalékuk tudja, hogy a rá vonatkozó nyugdíjkorhatár 62 év (igaz, további 16-16 százalék említett 60-ik, illetve 65-ik évet) és nagyjából ennyien tudták többé-kevésbé pontosan (6 és 10 százalék közé) „belőni” a munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulék mértékét. Ennél jóval kevesebben tudják, hogy a munkaadók mennyi nyugdíjjárulékot fizetnek, a magánnyugdíjpénztári tagok közül pedig csak nagyjából minden nyolcadik van tisztában azzal, hogy a TB-től milyen mértékű ellátásra számíthat.

A nyugdíj kiszámításának módja minden nyugdíj előtt állót nagyon komolyan érint, mégis csak 39 százalék azoknak az aránya, akik pontosan tudják, hogy a szolgálati idejüknek melyik szakasza alapján fogják megállapítani a nyugdíjuk mértékét. Sokan vannak abban a tévhitben, hogy a nyugdíj kiszámításakor (még mindig) a szolgálati idő utolsó néhány – az így vélekedők többsége szerint az utolsó öt – évét veszik figyelembe. Ezt leginkább a 30 és 50 közötti korosztályhoz tartozók gondolják – az ennél fiatalabbakat valószínűleg már nem „zavarja meg” a korábbi szabályozás, az ennél idősebbek pedig talán a nyugdíjhoz közeledve jobban felfigyeltek a szabályok megváltozására (5a., 5b., 5c. ábrák). Bár a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők a legtöbb közéleti kérdésben és a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos más kérdésekben is tájékozottabbak a többieknél, ebben az esetben épp fordított a helyzet: a legnagyobb arányban a diplomával rendelkezők gondolják, hogy esetükben az utolsó néhány év jövedelme alapján állapítják meg a nyugdíjat, és a legfeljebb nyolc általánost végzettek mondták – alapvetően helyesen –, hogy a teljes szolgálati idő alapján állapítják majd meg a nyugdíjukat. Valószínűleg ebben az esetben sem arról van szó, hogy az alacsony végzettségűek tájékozottabbak lennének a többieknél, hanem inkább arról, hogy a félinformációk kevésbé zavarják meg őket abban, hogy a leginkább kézenfekvő választ adják erre a kérdésre. Az egyébként az átlagnál jóval tájékozottabb diplomás polgároknak inkább lehetnek emlékeik a korábbi szabályozásról, ami ebben az esetben – paradox módon – félreértésekre ad alkalmat.  
 
 
4. Öngondoskodási formák
 
Az aktív korú lakosság többsége nem igazán van tisztában a különböző előtakarékossági és öngondoskodási lehetőségekkel. A lakosság közel fele hallott már az önkéntes nyugdíjpénztárakról, az egyéb pénzügyi lehetőségek spontán ismertsége azonban minimális. Az összes 18 és 60 év közötti megkérdezett 23 százaléka mondta azt, hogy tagja valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárnak, az aktív keresők között ez az arány 34 százalék – a hivatalos statisztikai adatok ennél néhány százalékkal alacsonyabb taglétszámot mutatnak (6. ábra).
 
Leginkább a jövedelem és a munkahely jellege határozza meg, hogy tagja-e valaki önkéntes nyugdíjpénztárnak (7a., 7b., 7c., 7d. ábrák).  A második összefüggés nem lehet meglepő, hiszen a pénztártagok közel fele mondta azt, hogy a munkáltatója révén lépett be valamelyik pénztárba. Leginkább – a sokszor saját nyugdíjpénztárral is rendelkező – állami vállalatok, a közigazgatásban dolgozók és a nagy nemzetközi vállalatok alkalmazottai tagjai az önkéntes pénztáraknak, legkevésbé pedig a kisvállalkozások alkalmazottai és a vállalkozók. A felső jövedelmi negyedbe tartozóknak csaknem a fele pénztártag. A szürke gazdaságból származó jövedelem – amelynek arányát kutatásunk valószínűleg alulméri – látszólag nem igazán befolyásolja, hogy valaki részt vesz-e az öngondoskodásnak ebben a formájában. Azért csak látszólag, mert a szürkegazdaságban való részesdés az esetek többségében nagyobb jövedelmet jelent, aminek elvileg nagyobb öngondoskodási hajlandóságot is kellene eredményezni. Valójában tehát a részben vagy egészben a szürkegazdaságból élők nemcsak a jelenlegi tényleges jövedelemhez képesti alacsonyabb nyugdíjra számíthatnak, de kisebb a hajlandóságuk arra is, hogy részt vegyenek az öngondoskodás intézményesített formáiban.

Természetesen a pénzügyi szektor által kínált öngondoskodási formák mellett az emberek más módon is biztosíthatják a nyugdíjas éveik anyagi biztonságát. Az alacsony jövedelműek és a szürkegazdaságból jövedelmet szerzők nagyobbik része azonban nemcsak ezekből a formákból marad ki, de megtakarításai sincsenek. Ezt jól mutatja az a tipológia, amit a tényleges jövedelem, a szürkegazdasággal való kapcsolat és a öngondoskodás mértéke alapján készítettünk – ez utóbbiba beleértve a háztartás megtakarításait is. Becslésünk szerint a 45 évnél idősebb korosztály 38 százaléka nyugdíjazása után könnyen kerülhet nehéz anyagi körülmények közé (8. ábra): ez az a csoport amelynek nincsen semmilyen komolyabb megtakarítása, nem vesz részt az öngondoskodás formáiban és olyan alacsony a jövedelme (28 százalék), illetve az olyan mértékben származik a szürkegazdaságból (12 százalék), hogy a nyugdíjuk valószínűleg nagyon alacsony lesz. Az ebbe a két csoportba tartozók az átlagnál nagyobb arányban tervezik, hogy nyugdíj mellett is dolgozni fognak, ám az egészségi állapotukat rosszabbnak ítélték, mint a többiek. A részben vagy egészben a szürkegazdaságból élőknek egy kisebb – az összes 45 évnél idősebb munkavállaló 7 százalékát kitevő – csoportjára jellemző az öngondoskodás valamilyen formája, őket neveztük „nyertes potyautasnak”. A magas öngondoskodási hajlam persze főleg a magas jövedelműekre jellemző, de a 45 évnél idősebb lakosság 17 százaléka az átlagnál kisebb jövedelme ellenére is gondoskodik a jövőjéről.

 
5. Összegzésül

Az időskori öngondoskodás azokra a társadalmi csoportokra jellemző a legkevésbé, akiknek a leginkább szüksége lenne erre ahhoz, hogy az idős éveiket kielégítő anyagi körülmények között tölthessék. Ennek természetesen részben „objektív” okai vannak – a jelenlegi anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a takarékoskodást – ám vannak „szubjektívek” is: leginkább az általános tájékozatlanság. Ha a magyar társadalomnak pontosabb képe lenne arról, hogy mit várhat a nyugdíjrendszertől és melyek az öngondoskodás lehetséges formái, akkor ma jóval kevesebben lennének kitéve az öregkori elszegényedés veszélyének.
 




Diagramok