Megosztó sztrájkok
www.median.hu 
2017. szeptember 19. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

Egyetemes visszaesés

A helyzet változatlan



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. november 21.

Megosztó sztrájkok

Felmérés a munkabeszüntetésekről

 
Miközben Európa több országában sztrájkolnak, Magyarországon is komolyan foglalkoztatja a közvéleményt az éppen zajló vagy készülő sztrájkok híre. A hét végén a Népszabadság számára készült 1000 fős telefonos felmérés során a megkérdezettek fele mondta azt „fejből”, hogy a sztrájkokat tartja az elmúlt hetek legfontosabb közéleti, politikai eseményének, miközben az egészségbiztosítási pénztárakról folyó vita jelentősen lemaradva csak második lett a rangsorban, holtversenyben Kovács Ágnes doppingügyével (ezeket 24-24 százalék említette). Rákérdezésre szinte mindenki (94 százalék) hallott a készülő sztrájkokról, közülük a legtöbben a vasutasok, a BKV-sok és a pedagógusok szervezkedéséről értesültek, míg az egészségügyi, áramipari vagy a Liga szakszervezet sztrájkja kevéssé tudta magára vonni az emberek figyelmét. A vasutasok munkabeszüntetése nemcsak önmagában ismertebb, de a különböző csoportok közül esetükben tudtak a legtöbben valamilyen indokot mondani, hogy miért elégedetlenek (mindössze 8 százaléknyian nem tudtak mondani semmit). Szintén sok embernek van elképzelése arról, miért sztrájkolhatnak az orvosok és a gyógyszerészek vagy a BKV-sok (16, illetve 18 százaléknak nem volt ötlete), a legkevésbé pedig a pedagógusok és a szakszervezetek sztrájkjainak motivációit vélték ismerni (24 és 26 százaléknyian nem tudták megindokolni).
 
Az elmúlt hetek sztrájkjai az emberek szerint kevesek életébe szóltak bele, csak minden ötödik válaszadó érezte érintve magát. Minden bizonnyal a kormány, a kormánypártok, a miniszterelnök és általában a politikai szereplők iránti elégedetlenség is szerepet játszhat abban, hogy a közvélemény nagy többsége (tíz emberből hét) elfogadhatónak tartja a tiltakozás ezen módját, és úgy tűnik, kevéssé zavarják őket a sztrájkokkal járó kellemetlenségek. Erre utal az is, hogy míg az ellenzékiek majdnem kilenctizede tartja elfogadhatónak a sztrájk bevetését, addig a kormánypárti szavazóknak csupán alig több mint egyharmada vélekedik így. A sztrájk összekötését utcai demonstrációval azonban már nem tartja ennyire üdvösnek a közvélemény: csak minden harmadik ember mondta helyesnek, ha a szervezetek a nappali sztrájk után esti tüntetésbe fognak, tízből hatan viszont úgy vélték, a sztrájk elég jól kifejezi a szervezetek céljait, nem kell még tüntetni is (1. ábra).
 
A társadalmi szolidaritás szempontjából kérdés, hogy akiket hátrányosan érintenek a kormány döntései, de nem sztrájkolnak, kerülhetnek-e kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a sztrájkolók, akik a tiltakozással esetleg engedményekhez jutnak. A megkérdezettek több mint egyharmada úgy vélte, azért nem helyes, hogy egyes szervezetek beszüntetik a munkát, mert a kormány döntései másokat is hátrányosan érintenek, nem csak őket, és az áldozatokat mindenkinek egyformán vállalni kell (2. ábra). Ezzel szemben majdnem hattizednyien úgy vélték, hogy a sztrájkolóknak igazuk van, ha tiltakoznak, mert a kormány döntései miatt a leginkább az ő intézményeik működésképtelenek. A politikai elkötelezettség ebben is erősen megosztotta a véleményeket: a kormánypártiak nyolctizede szerint a sztrájkolóknak nincs igazuk, az áldozatokat egyformán kéne vállalni, míg az ellenzékieknél szinte hajszálra ugyannyian azzal értettek egyet, hogy a tiltakozóknak igazuk van, mert őket jobban érintik a kedvezőtlen kormányzati döntések. A „bizonytalanok”, tehát akiknek nincs határozott pártpreferenciájuk, sokkal megosztottabbak: nagyjából azonos arányban képviselik a kétféle álláspontot.
 
A sztrájkot magát egyébként az emberek többsége (52 százalék) hatékony eszköznek tartja arra, hogy a kormányt a döntései megváltoztatására kényszerítsék – ha valami nem tetszik, szerintük sztrájkolni kell (3. ábra). A kormánypártiak egyötödével szemben az ellenzéki szavazóknak majdnem nyolctizede vélekedik így. Ugyanakkor sokan vannak (43 százalék), akik a fenntartásukat fejezték ki a sztrájk intézményével kapcsolatban: szerintük a sztrájkkal úgysem lehet elérni a kormánynál semmit, és csak a többi ember életét nehezítik meg vele, ezért nem helyes dolog sztrájkolni. Ez utóbbi véleményt fogalmazta meg az ellenzékiek egyötöde, a kormánypártiak közel nyolctizede. A „bizonytalanok” többsége az utóbbi, tehát a szkeptikus véleményt osztja.
 
A felmérést 2007. november 17-én és 18-án készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1000 fő telefonos megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±3-5 százalék.




Ábrák