A közvélemény szigorúbban büntetne
www.median.hu 
2017. április 26. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ha a népszavazáson múlna, biztosan visszalépnénk

Ha a Momentum kezdeményezése sikerrel jár, és népszavazásra kerül sor, a budapestiek többsége amellett tenné le a voksát, hogy a főváros vonja vissza olimpiai pályázatát .  

Enyhén nőtt az antiszemitizmus Magyarországon

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából 2015 novemberében átfogó felmérést végzett a magyar társadalom zsidósághoz való viszonyáról.
 


Olimpia: csökkenő lelkesedés

Csatlós vagy csatlakozó?

Europtimizmus



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. május 23.

A közvélemény szigorúbban büntetne

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai Tanszéke számára tavaly tavasszal végzett reprezentatív felmérés eredményei részletes elemzésének negyedik része a bűntetésről alkotott véleményeket vizsgálja.

 
A közvélemény szerint a börtönbüntetésben a börtönbe kerülés mellett az a legrosszabb, hogy megbüntetik az embert, hogy megtudják a családtagok és a barátok is, valamint hogy maga a lebukás és a rendőrségi feljelentés kellemetlen. Emellett gyakran említették kellemetlenségként azt is, hogy az ember elveszti az állását, és hogy végig kell csinálni magát az eljárást, meghallgatni az ítélethozatalt (1. ábra). A megkérdezetteknek egyébként ennél a kérdésnél egy előre összeállított listából kellett kiválasztaniuk a három legkellemetlenebb és a három legkevésbé kellemetlen következményt, amivel a börtönbüntetés jár. Ha ezeket a válaszokat százfokú skálára transzformáljuk olyan módon, hogy a háromból a legkevésbé kellemetlen következmény a skála egyik, és a három kellemetlenből a leginkább kellemetlen a másik vége, akkor azt láthatjuk, hogy amellett, hogy büntetést letölteni, illetve lebukni a legkellemetlenebb, a szűkebb emberi környezetre (család, barátok, munkatársak, főnökök) gyakorolt hatást is a börtönbüntetés egyik leghátrányosabb velejárójának tartják az emberek. Az viszont sokkal kevésbé kellemetlen, ha a tágabb környezet, valamint az idegenek megtudják a dolgot, illetve ha szembe kell nézni azzal, hogy valakinek kárt okozott, vagy a szabadságvesztés mellett más jogkövetkezménnyel, például a jogosítvány elvesztésével is szembesülni kell (2. ábra).
 
Számos magyar és nemzetközi jogvédő szervezet állítja vizsgálatokra hivatkozva, hogy a bűncselekményekkel vagy a deviáns magatartási módokkal szembeni zéró tolerancia visszatartó ereje korlátozott, ehelyett a büntetés elkerülhetetlensége, azaz a hatékony bűnüldözés képes erre. Ezen túl az európai kultúra alapértékeit tekintve is meglepő lehet az az eredmény, hogy a magyar népesség 63 százaléka békeidőben is elfogadhatónak tartaná a halálbüntetést, és ez az arány még a magukat vallási felekezethez sorolók esetében is ilyen magas. Emellett további 7 százalék háborús körülmények között tartaná elfogadhatónak, és mindössze 28 százalék mondta, hogy a halálbüntetés semmilyen körülmények között nem engedhető meg (3. ábra). Korábbi elemzés is utalt már arra (lásd: Mire való az igazságszolgáltatás?), hogy a magyar népesség szívesen büntet, azaz a károkozások esetében nemcsak a helyreállítást tartják fontosnak, hanem azt is, hogy az elkövető elnyerje méltó büntetését. Ugyanakkor a halálbüntetés „népszerűsége” minden bizonnyal az ezzel kapcsolatos vizsgálatok ismeretlenségével, az emberek tájékozatlanságával is magyarázható.
 
A tájékozatlanság mellett a halálbüntetés támogatottságának egy további oka lehet, hogy az emberek „erőszak-percepciója” jóval erőteljesebb a valóságnál, azaz mind az elkövetett erőszakos bűncselekmények arányát, mind a bűncselekmények számának növekedését a hivatalos statisztikákhoz képest magasabbnak gondolják (lásd: Mire való az igazságszolgáltatás?). Az Országos Kriminológiai Intézet adatai szerint az ismertté vált bűncselekmények száma 1998 óta stagnál, ám a megkérdezettek kétharmada növekedést érzékelt, és csak minden negyedik mondta, hogy a számukat nagyjából változatlannak gondolja (4. ábra). A bűncselekmények megszaporodását érzékelők nagy része (háromnegyede) úgy gondolja, hogy ezért nagyban „hibáztathatók” a bíróságok, azaz szerintük a bűncselekmények száma azért (is) nő, mert a bírók túl enyhe büntetéseket szabnak ki, ami felbátorítja a bűnözőket. A bíróságoknak egyébként a bűncselekmények számának emelkedésében nagyobb szerepet tulajdonítanak, mint a csökkenésében, azaz akik stagnálást vagy csökkenést tapasztaltak, azok ezt kevésbé tulajdonítják a bírók ítélkezési módjának (5. ábra). Ezek után nem meglepő az sem, hogy a bírói büntetéskiszabási gyakorlatot a többség (a megkérdezettek körülbelül hattizede) enyhébbnek tartja a kelleténél, és kevesebb, mint feleennyien (28 százalék) mondták, hogy nagyjából megfelelő (6. ábra).
 
A Medián kérdezőbiztosai az interjú során arra is megkérték a válaszadókat, hogy egy előre összeállított lista alapján mondják meg, hogy egyes bűncselekményeket hogyan kellene büntetni a jelenlegi szabályozáshoz képest. Az itt szereplő cselekményeket egytől egyig súlyosabban ítélnék meg a válaszadók, a leginkább a gyilkosságot, a nemi erőszakot és a súlyos testi sértést. Viszonylag a legkevésbé, de azért szintén súlyosbítanának az emberek az adócsalás, a súlyos sérüléssel járó közúti baleset és a kábítószer-fogyasztás büntetésén. Összességében a válaszadók 38 százaléka a kérdőívben szereplő bűncselekmények legalább felénél sokkal súlyosabb eljárást kíván (7. ábra).
 
A bűncselekmények büntetését tehát jelentősen szigorítanák az emberek, azonban a cselekményeket tekintve más és más indokkal tennék ezt. Arra a kérdésre, hogy ha a válaszadónak kellene ítéletet hoznia az adott bűncselekmény tárgyalásánál, mit tartana a leginkább szem előtt a döntéshozatal során, az elkövető megbüntetését a többi cselekményhez képest jóval nagyobb arányban mondták az emberölés, súlyos testi sértés, az erőszakos közösülés, a megrontás és a rablás esetében. És ez utóbbi kivételével ugyanezeknél a cselekedeteknél említették gyakrabban, hogy azt tartanák szem előtt, hogy megvédjék a közösséget az elkövető személyétől. A betöréses lopás, a korrupció, a lopás, a gazdasági bűncselekmény, a sikkasztás, a közúti baleset okozása és a természetkárosítás esetében a többi bűncselekményhez képest nagyobb arányban választották a döntés mozgatórugójaként, hogy újabb bűncselekmény elkövetésétől kell visszatartani az elkövetőt. A kedvezőtlen személyi körülmények megváltoztatását a legnagyobb arányban a közúti baleset és a természetkárosítás esetén vennék figyelembe. A bűnelkövetés erkölcsi elítélése a korrupciónál és a közúti balesetnél bizonyult a legfontosabbnak. Végül az okozott kár helyreállítása a környezetkárosítás, a lopás, a sikkasztás, a gazdasági bűncselekmény és a betöréses lopás esetében nyomott többet a latba (8. ábra).
 
A felmérést 2005. március 11-e és 15-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta jól tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±3-5 százalék.
 
A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) finanszírozta. A kutatás az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszéke, az Országos Kriminológiai Intézet és a Budapesti Szociális Forrásközpont együttműködésében valósult meg. A publikálás lehetőségét külön köszönjük dr. Kerezsi Klárának, a kutatás vezetőjének. A kutatás részletes eredményeiről kötet is megjelent: KEREZSI, K. (2006): A közvélemény és a szakemberek a helyreállító igazságszolgáltatásról. In: A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében (szerk: Tamási, E.) Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest.
 
Az elemzés első része: Szabálykövetők-e a magyarok?
Az elemzés második része: Bizalom és előítélet
Az elemzés harmadik része: Mire való az igazságszolgáltatás?




Ábrák