Egyetemes visszaesés
www.median.hu 
2017. augusztus 17. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Egészpályás feltámadás

A másfél éves távlatban mélypontnak számító áprilisi 31 százalék után a Fidesznek sikerült valamelyest javítani: a Medián június közepén készült felmérése szerint a kormánypárt ismét a teljes szavazókorú népesség 34 százalékának voksaira számíthat.
 

Hol az igazság?

A magyarok nagy többségének sok minden bántja az igazságérzetét. Az elmúlt héten készült gyorsfelmérésben három társadalompolitikai problémára kérdeztünk rá, és mindháromban nagyon sokan foglaltak el kritikus álláspontot.
 


A kormányváltók többségének tetszik Botka üzenete

A helyzet változatlan

Önök kérték



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2017. május 08.

Egyetemes visszaesés

A Fidesz-KDNP  támogatottsága a teljes szavazókorú népességben a januári 37 százalékról április végére 31 százalékra esett vissza, ami azt jelenti, hogy az elmúlt negyedévben közel félmillió szavazó távolodott el a kormánypárttól (ábra).

A HVG számára készített április végi Medián-elemzés szerint az is figyelemre méltó, hogy a Fidesz szavazatvesztése az elutasítottságának jelentős megugrásával is együtt járt: április végén a megkérdezettek 46 százaléka állította, hogy semmiképp sem szavazna Orbán Viktor pártjára, és ez két éves távlatban a legmagasabb arány (ábra).
 
A Fidesz veszteségéből az ellenzéki pártok közül a legtöbbet a Jobbik kasszírozta: a teljes népességben 14 százalék, a választani tudó „biztos” szavazók körében 20 százalék áll Vona Gábor pártja mögött. A többi ellenzéki szavazat egyre több párt között oszlik meg, közülük az elmúlt három hónapban az MSZP, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum és a MOMA is 1-1 százaléknyi többletszavazathoz jutott. Összesítve: a teljes népességben három hónap alatt 20-ről 24 százalékra nőtt azok aránya, akik valamelyik – a Jobbikon kívüli - ellenzéki pártot támogatják.
 
A sikerhez szükséges szavazatmennyiségben csak reménykedő pártok rendszerint a „bizonytalanoktól” várják a megoldást, de hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a nagyjából egyharmadnyi pártnélküli szavazópolgár jelentős hányada valószínűleg soha nem fog elmenni szavazni: azok aránya, akik közülük úgy nyilatkoznak, hogy egy most vasárnapi választáson „biztosan” vagy „valószínűleg” az urnákhoz járulnak, jelenleg 9 százalék. Egy Jobbik nélküli egységes ellenzéki tömb csak akkor előzné meg a kormánypártot, ha megkapná az utóbbiak, tehát az aktív elkötelezetlenek összes szavazatát.
 
A kormánypárt népszerűségvesztésével párhuzamosan a kormány teljesítményének megítélése is lényegesen romlott: három hónap alatt ötödével (50-ről 40 százalékra) csökkent a kormányzati munkát jónak tartók aránya és jócskán visszaesett azoké is, akik szerint Magyarországon általában véve jó irányba mennek a dolgok. Míg a derűlátók aránya januárban évek óta nem látott magasságba emelkedett, az akkor mért 46 százalékról mostanra 33 százalékra zuhant, és ismét számottevő többségbe kerültek azok, akik borúsan látják az ország helyzetét (57 százalék). Talán még határozottabban mutatja a közhangulat változását, hogy a válaszadók 52 százaléka azt szeretné, ha 2018-ban kormányváltás lenne, pedig januárban még a relatív többség (48 százalék) azt tartotta volna jobbnak, ha a következő választás után is a jelenlegi kormány marad hatalmon, ám az így gondolkodók aránya mostanra 37 százalékra esett (ábra). Az ellenzék számára legfontosabb szám azonban az, hogy mekkora a kormányváltást óhajtó, de pártpreferencia nélküli szavazópolgárok aránya. Az ebbe a kategóriába tartozók most áprilisban a szavazókorú népesség 13 százalékát teszik ki, tehát optimális esetben ennyi, számszerűen körülbelül egymillió többletszavazatra számíthatnak manapság a kormányváltást zászlajukra tűző erők.
 
A Fidesz népszerűségvesztésében alighanem szerepet játszott a CEU körüli feszültség. Ezt látszik alátámasztani mindenekelőtt a szokatlanul széleskörű tájékozottság. Arról, hogy „az elmúlt hetekben tüntetések voltak Budapesten és néhány vidéki városban” a felnőtt népesség 80 százaléka értesült, és a demonstrációk céljaként majdnem minden második megkérdezett (46 százalék) spontán módon a CEU ügyét hozta szóba. Amikor viszont a Medián kérdezőbiztosai konkrétan a felsőoktatási törvény módosításáról érdeklődtek, kiderült, hogy arról a megkérdezettek közel háromnegyede (72 százalék) hallott, és közel kétharmada (64 százalék) azt is tudta, hogy ez a törvénymódosítás „nagyon megnehezíti, sőt ellehetetlenítheti a CEU működését”.
 
A számok ellentmondanak annak a közkeletű hiedelemnek, hogy a CEU ügye csak a fővárosiak számára érdekes: a tájékozottság tekintetében nincs különbség Budapest és a vidék között. A többé-kevésbé tájékozott közönség többsége kritikus a törvénymódosítással szemben: csak 32 százalékuk értett egyet azzal, hogy „a CEU kivételezett helyzetben van, így jogos a kormány törekvése, hogy újraszabályozza a működését”, 51 százalékuk szerint viszont „súlyos hiba, sőt szégyen lenne, ha a kormány egy olyan kiváló egyetemet, mint a CEU, mondvacsinált okokra hivatkozva ellehetetlenítene.” Az utóbbi álláspont hívei minden választói csoportban nagy többségben vannak, kivéve a fideszeseket, de még az utóbbiak ötöde is ellenzi a „lex CEU”-t.
 
Azt, hogy a CEU körüli válság komoly szerepet játszhatott a Fidesz és a kormány népszerűségvesztésében, igazolni látszik a politikusok népszerűségi adatsora, amelyben a legtöbb kormánypárti vezető visszaesett, de a legnagyobb veszteséget a CEU-ügy két főszereplője, Orbán Viktor miniszterelnök (-9) és Áder János köztársasági elnök szenvedte el. A legnépszerűbb ellenzéki politikus továbbra is az LMP-társelnök Szél Bernadett, a legkedveltebb baloldali pedig Botka László, akinek azóta, hogy Orbán kihívójaként lépett fel, az ismertsége folyamatosan nőtt, a támogatottsága viszont stagnált. A Gyurcsány Ferenc kiszorítására irányuló törekvése azonban megosztónak bizonyult: a DK elnökét, aki jó ideje a népszerűségi lista alsó fertályában foglal helyet, az MSZP szavazóinak továbbra is kétharmada látná szívesen „fontos politikai szerepben”. Másfelől igaz, hogy Botkát még a miniszterelnök-jelölti szerepre is alkalmasnak tartja a DK-szavazók 54 százaléka.
 
A felmérést 2017. április 21-e és 26-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára a teljes mintában a válaszok megoszlásától függően legfeljebb ±3.
 
HANN ENDRE – LAKATOS ZSUZSA
 
 
 
Politikusok* ismertségének és népszerűségének** változása
százalék
ismertség
népszerűség
 
január
április
változás
január
április
változás
Áder János
99
99
0
58
47
-11
Orbán Viktor
100
99
-1
49
40
-9
Varga Mihály
91
88
-3
40
38
-2
Szél Bernadett
79
78
-1
38
38
0
Lázár János
96
95
-1
41
37
-4
Tarlós István
95
94
-1
41
37
-4
Navracsics Tibor
90
89
-1
37
35
-2
Vona Gábor
98
97
-1
30
34
+4
Kósa Lajos
93
92
-1
37
34
-3
Botka László
78
91
+13
34
34
0
Szijjártó Péter
95
93
-2
38
33
-5
Kövér László
96
96
0
34
31
-3
Rogán Antal
97
96
-1
30
31
+1
Kunhalmi Ágnes
81
81
0
28
31
+3
Karácsony Gergely
72
74
+2
31
31
0
Balog Zoltán
77
73
-4
29
30
+1
Pintér Sándor
93
93
0
30
28
-2
Vadai Ágnes
80
78
-2
27
28
+1
Hadházy Ákos
69
68
-1
23
28
+5
Fodor Gábor
91
86
-5
28
26
-2
Semjén Zsolt
82
82
0
28
25
-3
Szanyi Tibor
81
77
-4
21
24
+3
Gyurcsány Ferenc
100
99
-1
21
23
+2
Bokros Lajos
92
91
-1
23
23
0
Simicskó István
77
77
0
30
23
-7
* a 25 legismertebb vezető beosztású politikus
** „szívesen látná fontos politikai szerepben” – említések aránya, az adott politikust ismerők százalékában




Ábrák